Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Vilmos: Unitárius felekezeti pantheonizáció a kolozsvári Házsongárdi temetőben

132

Egyháztörténeti Szemle III/l (2002)

meghatározó - temetkezésének kezdeti szakaszát illeti, maga Dávid Ferenc 1579 novemberében a dévai várbörtönben halt meg, sírhelyét nem ismerjük, a dévai várban található emlékművét pedig csak 1910-ben, az emlékezés századának hajnalán állították (utóbbi vitathatatlanul szimbolikus sírhely szerepét is betölti). Megvalósulása időben egybeesett a dávidi életmű recepciójának betetőzésével. Dávid Ferencre, mint megalapítójára az egyház hivatalosan első ízben csak 1868-ban, a háromszáz éves jubileumot ünneplő tordai zsinaton, Kriza János püspök kezdeményezésére emlékezett. Nemzetközi jelentőségének tisztázására még később került sor, s ebben jelentős szerep jutott a Kriza utódja, Ferencz József, valamint az ő majdani utódja, Boros György által 1885-ben létrehozott Dávid Ferenc Egyletnek. A Dávid elismertetésére irányuló törekvés sikerét nem kis részben a 19. században kiépült amerikai és angol kapcsolatoknak köszönhették. Az első jelentősebb munka Dávid Ferencről a reformátor halálának háromszázadik évfordulójára jelent meg.12

Az unitáriusok első reprezentánsai, például az idős Heltai Gáspár, még a Házsongárdi temető megnyitása előtt haltak meg. Voltak, akiknek élete Kolozsvártól távol ért véget, mint a Baranyában 1574-ben vértanúhalált halt Alvinci Györgyé. A 16. század neves unitáriusai közül egyedül az egyház harmadik püspökéről, az 1597-ben elhunyt Enyedi Györgyről, „az unitáriusok Platónjáról” tudhatjuk biztosan, hogy egykor a Házsongárdban temették el, a síremléke azonban neki sincs meg. Mellette az 1592-ben meghalt zsoltárfordító, Bogáthi Fazekas Miklós itteni eltemetése is valószínűsíthető; egyben ők voltak az 1585-ben megnyitott Házsongárdi temető első neves halottai.

A következő másfél évszázadot illetően az unitárius püspökök többségéről már biztosan állítható, a többiekkel kapcsolatban is valószínű, hogy a Házsongárdban helyezték nyugalomra őket. Közülük az 1636-ban meghalt Csanádi Pál püspök - egyben kiváló orvos és kollégiumi rektor— sírköve az 1930-as években még megvolt a II/ A. parcellában.13 Az 1661-es pestisjárvány idején a Házsongárdban temették el Beke Dániel püspököt, majd áprilisban megválasztott, s júniusban szintén a döghalál áldozatává váló utódját, Járai Jánost, továbbá Árkosi Géléi Benedek orvost, a Kollégium neves tanárát. Az 1684-ben elhunyt Koncz Boldizsár püspök tumbájára vonatkozó utolsó biztos említés a 19. század derekáról származik.14 1689-ben a Házsongárdban kapott sírhelyet Szentiványi Márkos Dániel püspök15 1715-ben Felvinczi György kollégiumi tanár - hivatásos színészetünk első ismert szervezője és az állítólagos első magyar opera szerzője —, majd 1758-ban, két évtizednél hosszabb püspöksége után Szeníábrahámi Lombárd Mihály. Utóbbi nemcsak az egyháztörténet, hanem a temetkezéstörténet számára is kimagasló jelentőségű személy, hiszen eredeti tumbája ma is megvan az I/C. parcellában, viszonylag jó állapotban, egy újabb

12 Jakab Elek: Dávid Ferencz emléke. Elitéltetése és halála háromszázados évfordulójára. I-II. köt. Bp„ 1879.

13 Vö. Herepei János: A Házsongárdi temető régi sírkövei. Adatok Kolozsvár művelődés- történetéhez. Bp., 1988. (továbbiakban: Herepei, 1988.) 193-202. p. Fontos megjegyezni, hogy a kötet anyagát a szerző a két világháború között gyűjtötte, feldolgozását pedig 1949-ben fejezte be.

14 Nagyajtai Kovács István 1850 körüli kéziratos gyűjtése nyomán bemutatja: Kovács Sándor: Unitárius nagyjaink sírkövei a Házsongárdi temetőben. In: Keresztény Magvető, 1994. 2. sz. 97-105. p„ 102. p.

15 Vö. Benczédi Gergely: Unitárius halottak és temetések. IV. rész. In: Keresztény Magvető, 1887. 2. sz. 116-120. p. 118-119. p.