Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Vilmos: Unitárius felekezeti pantheonizáció a kolozsvári Házsongárdi temetőben
Tóth Vilmos: Unitárius felekezeti pantheonizáció a kolozsvári... 131 zonyosodott a világi elit szerepvállalásának óriási jelentősége: az osztrák állami adminisztráció unitárius iskolák elleni támadásával szemben kibontakozó ellenállást, illetve az anyagi és erkölcsi összefogást Káli Nagy Elek vezette, aki 1854-től töltötte be a főgondnoki tisztséget. Mellette ki kell emelni Székely Mózes főjegyző és püspökhelyettes, valamint a jogtudós Mikó Lőrinc és az 1848-as képviselő, Fejér Márton szerepét. A még 1847-ben erdélyi indigenátust nyert Paget révén az angol unitáriusok jelentős pénzügyi segélyt juttattak elnyomott erdélyi hittestvéreiknek. A püspökválasztási jog visszaszerzése révén 1861 az unitáriusok számára is a változás esztendeje volt: a tordai zsinaton megválasztott huszonkettedik püspök, Kriza János főpásztorsága idején az Unitárius Egyház megérte a kiegyezést, s ezzel a tényleges emancipációt, sőt, az állami támogatást. 1861-től jelenik meg az első unitárius folyóirat, a Keresztény Magvető, Erdély legrégebbi ma is létező egyházi periodikája. Kriza halálát követően, 1875-ben Ferencz József vette át az egyház vezetését. Hosszú, 1928-as haláláig tartó püspöksége előbb a modern egyházzá szerveződéssel és a Teológiai Akadémia megalakításával telt, majd, az utolsó évtized, már egészen új problémák jegyében. Ferencz püspöki joghatósága, elsőként és utolsóként, nemcsak az erdélyi hívekre, hanem a Szent Korona országainak valamennyi unitárius lakójára kiterjedt. Az Unitárius Kollégium a dualizmus korában országos jelentőségű intézménnyé vált, mint a lényegében ökumenikus elitképzés egyik legfontosabb kolozsvári helyszíne. Az 1910-es években Kolozsvár magyar lakosságának mintegy 3-4%-a vallotta magát az Unitárius Egyház tagj ának, ám ehhez képest sokkal nagyobb arányban képviseltették magukat a városi értelmiségben, a közéletben. Mindemellett az unitáriusok alkották a legreprezentatívabb és a városhoz legszorosabban kapcsolódó csoportot Kolozsvár felekezeti alapon szerveződött közösségei közül. 3. Az unitárius pantheonizáció kérdésköre szempontjából elsőként azt kell kiemelni, hogy amint Kolozsvár mindvégig az Unitárius Egyház központja volt — s az ma is —, úgy a Házsongárdi temető az egyház nagy alakjainak kiemelkedően legfontosabb, gyakorlatilag „rivális” nélküli temetkezési helye. Ugyanakkor mégsem beszélhetünk minden itt eltemetett neves unitárius személy esetében felekezeti pantheonizációról, hiszen ennek feltétele egy olyan közösségi kultuszhely kialakítása, rhelyen a kultusz tárgyai - esetünkben a jelentős síremlékek - felekezeti alapon csoportosulnak valamely, egyszerre több felekezet által használt temető egy karakteresen behatárolc ható részterületén. Ennek alapján mondhatjuk, hogy a valódi unitáriusffelekezeti pantheonizációra csak a 19. században került sor, amikor is ennek fő>helyszíne a % .. Vv* III/B. parcella úgynevezett „unitárius temetőrésze” lett. Hangsúlyozandó, hogy'nem egy unitáriusok számára elkerített temetőrészről van szó, hanem egy olyan területről, amelyen vannak más felekezethez tartozó sírjelek is, de amelyen az Unitárius sírok mind mennyiségileg, mind a temetőrész általános képe szempontjából dominánsnak nevezhetők. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az unitárius síremlék-együttes kizárólag primer temetésekkel, és nem újratemetésekkel jött létre; ez azonban a pantheonizáció típusára világít rá, mégpedig formai szempontból, ám' magának a pantheonizációnak a tényén nem változtat. Az unitárius temetőrész kialakulása előtt a Házsongárdi temetőben aligha volt kitüntetett unitárius részterület (bár nyilvánvaló, hogy a kolozsvári unitárius hegemónia korában, tehát az 1560-as évektől a dési egyezség időszakáig, ahogy a várost, úgy a temetőt is a felekezet uralta). Ami az elit - felekezeti szempontból is
