Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Vilmos: Unitárius felekezeti pantheonizáció a kolozsvári Házsongárdi temetőben

128

Egyháztörténeti Szemle III/l (2002)

2.

A „magyar felekezetként” számon tartott Unitárius Egyház Kolozsvárott született meg, a reformáció radikalizálódása nyomán, az 1560-as években.3 Megalapítója és első püspöke a magyar reformáció egyik legjelentősebb alakja, a semper reformanda elvét képviselő Dávid Ferenc volt. Az erdélyi szász lelkész - eredeti nevén Hertel, aki apja keresztneve után nevezte magát Dávidnak- 1557-ben az erdélyi magyar lutheránusok püspöke lett, 1564-től már a helvét reformáció híveinek főpásztora volt, 1566 januárjában pedig megtartotta első szentháromság-ellenes templomi prédikációját. Ez az esemény tekinthető a magyar reformáció antitrinitárius irányzata, későbbi nevén az unitarizmus megalapításának.4 Az unitárius teológia kidolgozása részben Dávid Ferenc, részben egy sor Nyugat-Európából emigrált radikális protestáns gondolkodó érdeme.5 1568-ban Szapolyai János Zsigmond erdélyi fejedelem tordai ediktunra-amely a 16. századi Európa legmagasabb szintű vallási toleranciáját kodifikálta -, az unitáriusokat is a bevett felekezetek közé emelte, sőt, a fejedelem maga is a szentháromság-tagadás hívévé vált. Aligha tévedünk, ha mindezt az egyetemes egyháztörténet legfontosabb erdélyi vonatkozású eseményei közé soroljuk: a század második felében Erdély a reformáció egyik jelentős, másutt üldözött irányzatának európai centrumává vált. Az unitárius hitelvek bibliai alátámasztása 1598-ban jelent meg, Enyedi György, a harmadik unitárius püspök posztumusz munkájaként.

1568-ban kezdődött az oktatás a kolozsvári Unitárius Kollégiumban, melynek első rektora Dávid Ferenc lett. Az unitarizmus rohamosan terjedt, elsősorban Erdélyben, ahol 1570-re a magyarság körében domináns felekezetté vált. Ez az esztendő egyben Dávid Ferenc pályafutásának tetőpontját jelentette, melynek jeleként, ahogyan Szinnyei József fogalmazott, egy éven belül „Magyarország majd minden nevezetesb protestáns hittudósa ád ki ellene versben vagy prózában cáfoló iratot.”6

János Zsigmond haláláig, 1571 márciusáig Dávid töltötte be az udvari lelkészi pozíciót is. János Zsigmond utódja azonban a katolikus Báthori István lett, aki elismerte ugyan Erdélyben a szabad vallásgyakorlás jogát, de az unitáriusokat el akarta szigetelni: ezt szolgálta gyulafehérvári nyomdájuk elvétele, Dávid bebörtönzése, valamint a vallásos művekre bevezetett cenzúra. A reformáció további radikali- zálódását a fejedelem innovációs törvénye eleve megakadályozta, ugyanakkor az unitáriusok tömegesen tértek vissza a helvét hitvalláshoz Bár 1576-ban Báthori biztosította püspökválasztási jogukat, és az 1578-as tordai zsinaton még 322 unitárius lelkész jelent meg, az irányzat idővel meggyengült. Egyaránt támadta a rekatolizáció első erdélyi hulláma (a Báthori-rekatolizáció), illetve a többi protestáns felekezet. Bocskai István jogmegerősítő intézkedése átmeneti könnyebbséget jelentett az unitáriusok számára, ám a református fejedelmek idején gyors ütemben „erdélyi államval3 Az Unitárius Egyház történetére vonatkozó szakirodalomból elsősorban a legutóbbi összefoglalást használtuk fel. Vö. Erdő János: Az unitárius egyház. In: Barabás Zoltán - Miklós László - Bodó Barna (szerk.): Erdélyi egyházaink évszázadai. Bukarest, 1992. (továbbiakban: Erdő, 1992.) 245-294. p.

4 Az „unitárius” szót 1600 körül kezdték használni, az 1638-as dési egyezség óta pedig a felekezet hivatalos elnevezése Unitárius Egyház.

5 A legjelentősebbek: Francesco Stancaro, Giorgio Biandrata (Blandrata György), Faustus Socinus, Jakob Paläologus, Adam Neuser, Matthias Vche-Glirius, Nikolaus Paruta, Christian Francken, valamint Dávid Ferenc veje, Johannes Sommer.

6 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. II. köt. Bp., 1893. 645. col.