Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Latorcai Csaba: Katolikus főpapok munkája az országgyűlés felsőházában 1927-től a Bethlen-kormány bukásáig
Latorcai Csaba: Katolikus főpapok munkája... 111 vagy kinevezés alapján nyerhette el minden 35 év feletti személy.3 Ezen kívül a felsőház tagja lett a Habsburg-család minden Magyarországon élő, 24. életévét betöltött férfi tagja is. Méltóság vagy hivatal alapján tagságot nyertek: az ország zászlósai, a két koronaőr, a Magyar Királyi Kúria elnöke és másodelnöke, a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság elnöke és másodelnöke, a budapesti királyi ítélőtábla elnöke, a koronaügyész, a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka és a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Az egyházak képviselői közül a felsőház tagja lett: a katolikus egyházból: az esztergomi, a kalocsai és az egri érsek, a Csanádi, a győri, a hajdúdorogi, a pécsi, a székesfehérvári, a szombathelyi, a váci és a veszprémi megyéspüspök, a pannonhalmi főapát, a hazai két premontrei rend főnöke, a zirci apát, a kegyes tanítórend magyar főnöke és a székesfőkáptalanok nagyprépostjai,4 a református egyházból a hivatalban legidősebb három püspök és három főgondnok, az evangélikus egyházból a hivatalban legidősebb két püspök, az egyetemes felügyelő és a hivatalban legidősebb kerületi felügyelő. Az unitárius egyház idősebb elnöke, a budai szerb ortodox püspök és két, az izraelita felekezet által élethossziglan megválasztott rabbi.5 Választás útján6 felsőházi tagokká válhattak az örökös főrendiházi tagság jogával felruházott hercegi, grófi és bárói családoknak tagok választására jogosult tagjai7, a vármegyei és városi törvényhatóságok8, valamint különféle mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, tudományos, művészeti és közművelődési szervezetek képviselői9. Végül felhatalmazást kapott a kormányzó, hogy maximum 40 főt élethossziglan vagy a hiányzó tagok pótlására meghatározott időre felsőházi taggá nevezzen ki.10 A felsőház hatáskörét és külső működési rendjét törvényekben, míg a belső működési rendet a felsőház Házszabályában szabályozták. Az 1926/22. te. szerint a törvénykezdeményezés joga a felsőházat is megillette.11 Ám a felsőház nem kapta meg az appropriációs és az indemnitási felhatalmazást, így csak relatív vétójoga 4 A Magyar Katolikus Püspöki Kar komolyan foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy elfogadják-e a felsőházi tagságra vonatkozó törvényjavaslat tervezetet. Végül úgy határoztak, hogy kizárólag a jogfolytonosságra tekintve, mint évszázados hagyomány töretlen folytatását fogadják el, és vesznek részt a törvényalkotás felsőházának munkájában. Csizmadia Andor: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatának kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban. Bp., 1966. 396. p.; Püski levente: A magyar felsőház története, 1927-1945. Bp., 2000. (továbbiakban: Püski, 2000.) 34-35. p. Ezt fejtette ki Szmrecsányi Lajos egri érsek a felsőház alakuló ülésén is: Felsőházi Napló, 1927-1931.1. 9. p. Ld. még: Gergely Jenő: A püspöki kar tanácskozásai. A magyar katolikus püspökök konferenciáinak jegyzőkönyveiből, 1919-1944. Bp., J 984. 115. p. 5 Szabolcsi Lajos azt állítja, hogy eredetileg nem lett volna az izraelita felekezetnek képviselője a felsőházban, ám Heinrich Ferenc mind Horthynál, mind Bethlennél közbenjárt, és módosító javaslatot nyújtott be a törvényjavaslathoz, melyet az Egységes Párt Bethlen utasítására elfogadott. A zsidóság felsőházi képviseletének szükségessége egyébként is megosztottságot szült a zsidó közösségen belül. Ld. Szabolcsi Lajos: Két emberöltő. Az egyenlőség évtizedei (1881-1931). Bp., 1993. (továbbiakban: Szabolcsi, 1993.) 382., 385. p. 6 A felsőházi tagok választása titkos volt, és 10 évre szólt. Püski, 1991. 162. p. 7 A főrendek felsőházi képviselete politikailag lehetővé tette Horthy és az arisztokrácia kiegyezését. Takács, 1995. 66. p. 8 Törvényhatóságok esetében minden négy országgyűlési képviselő után lehetett egy tagot delegálni a felsőházba, illetve a szabad királyi városoknak is egy küldött delegálására volt lehetőségük. 9 Ld. minderről a 2. sz. Függelékben. 10 Ld. minderről a 3. sz. Függelékben. 11 Hegymegi Kiss P: A demokratikus magyar felsőházról. Bp., 1926. (továbbiakban: Hegymegi Kiss, 1926.) 81. p. A törvénykezdeményezés joga nem illette meg a főrendiházat.
