Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)

2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Latorcai Csaba: Katolikus főpapok munkája az országgyűlés felsőházában 1927-től a Bethlen-kormány bukásáig

112

Egyháztörténeti Szemle III/l (2002)

volt. A képviselőház a felsőház beleegyezése nélkül is egy törvényjavaslatot kihirdetés végett felterjeszthetett az államfőhöz.12 Az esetleges vitás kérdésekre egy közös bizottságot lehetett létrehozni, melybe a két ház öt-öt tagot delegált. Ennek a bizottságnak volt a feladata, hogy elvégezze a maximum két fordulós egyeztető eljárást.13 A felsőház tagjait nem, csak tisztségviselőit (elnök, alelnökök, háznagy és a 8 jegyző) illette meg díjazás, ám úti- és szállásköltségeik után költségtérítés járt mindenkinek.14 A költségvetés elfogadása kizárólagos hatásköre, a hadügyi törvényekben és a kormányprogram elfogadásában pedig elsőbbséget élvezett a képviselőház.15 Az 1937/27. te. módosította a felsőház jogkörét.16 A törvény úgy rendelkezett, hogy amennyiben egy törvényjavaslatról a két ház kétszeri tárgyalás után sem tud megegyezni, abban az esetben a két háznak együttes ülésen titkos szavazással kell eldönteni, hogy melyik ház javaslatát fogadja el.17

Az 1927-1944 közötti időszakban a felsőház hatáskörét és politikai súlyát további törvénycikkek is erősítették. Például a királyi ítélőtábláknak és a királyi ügyészség tagjainak fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, továbbá a királyi bírósági és királyi ügyészségi tisztviselők fegyelmi felelősségéről szóló 1936/3. törvénycikk intézkedett a Legfőbb Fegyelmi Bíróság létrehozásáról, melynek 36 tagja közül tizenkettőt a felsőház választott saját tagjai sorából, a bíróság elnöke pedig a felsőház mindenkori elnöke. Ez a delegálási arány pontosan megegyezett az 1926/22. te. előírásaival, mely úgy szól, hogy az országos bizottságok tagjainak egy harmadát a felsőház adja saját tagjai sorából.18 Mindezek a jogszabályok, és a későbbi módo12 Márkus László: A bethleni kormányzati rendszer bukása. In: Századok, 1962. 1 -2. sz. 447. p. Később a felhatalmazási törvény vitájában ez a kérdés újra előkerült, ám a felsőház nem módosította úgy a törvényjavaslatot, hogy az eddigi szabályozás megváltozzon, és egy nap alatt letárgyalta a törvényjavaslatot. Zsedényi Béla: A magyar alkotmányjog fejlődése 1918-tól 1938-ig. Miskolc, 1939. (továbbiakban: Zsedényi, 1939.) 7. p. Zsedényi szerint a felsőháznak ez a jogköre csonka. Zsedényi Béla: A felsőház új jogköre. Miskolc, 1938. (továbbiakban: Zsedényi, 1938.) 17-18., 24. p. Hasonló véleményen vannak később a történészek is: Egyed I.: Ami alkotmányunk. Bp., 1943. (továbbiakban: Egyed, 1943.) 302. p.; Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp., 1999. (továbbiakban: Romsics, 1999.) 536-537. p.; Ruszoly József: A törvényhozás intézményi alapjai az ellenforradalmi korszakban, 1919-1944/45. In: Pölöskei Ferenc - Ránki György (szerk.): A magyarországi polgári államrendszerek. Bp., 1981. (továbbiakban: Ruszoly, 1981.) 481-482. p.; Pintér István: A nemzetiségi politika Magyarországon a két világháború között. In: Sánta Ilona (szerk.): Egy letűnt korszakról, 1919-1945. Bp., 1987. 226-248. p. (továbbiakban: Pintér, 1987.) 227. p.; Takács Imre: A Horthy-rendszer felsőháza. In: Tanulmányok a Horthy-korszak államáról és jogáról. Bp., 1958. (továbbiakban: Takács, 1958.) 70-71. p.

13 Ld. minderről a 4. sz. Függelékben.

14 1928-29-ben az elnöknek a 4352 pengő lakáspénzen túl 22080 pengő fizetés járt. Az alelnökök és a háznagy az elnöki fizetés felét, a 8 jegyző pedig egyenként 4380 pengőt kaptak. A felsőházi tagok utazási és lakhatási költségtérítése napi 30 pengő volt. Püski, 2000. 153. p.; Felsőházi Irományok, 1927-1931. IV. k. 360-361. p.

15 Hegymegi Kiss, 1926. 85. p. A felsőház esetében ezért nem beszélhetünk kormányzat-ellenőrző szerepről: Hegymegi Kiss, 1926. 107. p.

16 Takács Imre: A felsőház a két világháború között. In: Állam és Igazgatás, 1989. 6. sz. 536. p.; Tomcsányi, 1937. A törvény országgyűlési vitájában a javaslattal mindkét ház egyetértett. Ld. Zsedényi, 1938. 25-26. p.

17 Ez a módosítás hozta - a költségvetés kivételével - egyensúlyba az országgyűlés két házát, amit a korabeli jogásztársadalom is üdvözölt. Ld. Zsedényi, 1938. 17-18., 24. p.; ill. Zsedényi, 1939. 7. p. Hasonló véleményen vannak a későbbi történészek is: Egyed, 1943. 302., Romsics, 1999. 536-537. p.; Ruszoly, 1981. 481-482.; Pintér, 1987. 227. p.; Takács, 1958. 70-71. p.