Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A' Látható Világ lefestve. Joh. Amos Comenius művének s különböző kiadásainak összehasonlításából nyert néhány tanulság
Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A Látható Világ lefestve 103 A temetés a későbbi hagyományban már más képet mutat, jóllehet szövege alapjában véve, egy praktikus figyelmeztetéstől eltekintve52, mint írtam is változatlan. A kép az 1806-os kiadásból való, de ez szerepel már az 1769-es kiadásban is. Első látásra feltűnik, hogy a külsőségek megváltoztak, sőt, kicsit előtérbe is kerültek. A ruhák megújultak, a háttérben látszanak a korban egyre fontosabbá váló szertartás díszletei, kellékei és egy magánszertartást végző ember alakja. Persze, hiszen e kor nem csupán a felvilágosodás következményit de a romantika s a romantikus teológia csíráit is magában hordja. A kép szerkezete is megváltozik. A szereplők szembe kerülnek velünk, s mi nem résztvevői, hanem nézői vagyunk a történéseknek, akik esetleg nem csupán pozíciójuknál de világ-nézetüknél fogva is szemben állnak a többiekkel. Ugyanakkor a halott is kikerül a kép középpontjából, a koporsó félretéve áll, nem fontos, hiszen aki benne van, már nem létezik. Róla sem tudható semmi és reménység sem fűződik sorsához. A sírkő, s rajta az elnagyolt feszület is jelentéktelen részlet csupán. Annál hangsúlyosabb a sírgödör - ami az előző képen nem is látható - és a dolgozó sírásó. Ez áll a kép centrumában, az előtérben látható objektum — talán egy másik sírkő — oldalélé drasztikusan efelé vezeti a tekintetet. A sírásóhoz képest minden résztvevő jelentéktelen, kissé elnagyolt, statikus és sematikus. Kicsit közömbös is. Egyedül a sírásó van jelen lendülettel, dinamikusan - és persze az üres sír, ami itt egyáltalán nem a húsvéti reménység, az új kezdet szimbóluma. Itt mindennek vége. Az életnek - de a könyvnek is. (Ld. 16. sz. ábra.) Világ - és temetés. Az ember s élettere kikerült az isteni cselekvés hatásköréből, dimenzióiból. Igazából sem magyarázata, oka, sem telosza nincs. Az Orbis pictus e kiadásai valóban tükrözik a tapasztalható világot, mely azonban, mint tudjuk, hamarosan ismét fordulatot vesz. 7. Az ember (Ld. 17. sz. ábra.) „Az Adám (1) a leg első ember teremtetett a teremtésnek hatodik napján, az Istentül, az Istennek képire, egy darab földbül (göröngbül) és Éva (2) az első asszonyi-állat, ábrázoltatott (formáltatott) az férfiúnak oldala tsontyábul, (tetemébül) Ezek az ördögtül, kígyó (3) képiben meg-tsalattatván, midőn ennének az meg-tiltott fának (4) gyümöltsébül, el kárhoztatának a nyomorúságra (5) és halálra, miden maradásokkal egyetemben, és kivettetének a (17. Aura) Az Ember, 1685 52 „De igen veszedelmes dolog a halottat minden várakozás nélkül eltemetni, mert gyakran életben van még az, a kit megholtnak tartanak.” (16. ábra) A temetés, 1806
