Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A' Látható Világ lefestve. Joh. Amos Comenius művének s különböző kiadásainak összehasonlításából nyert néhány tanulság
Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A Látható Világ lefestve 101- ez a nyelveken túl a keresztyén vallást bemutató fejezetből (ti. keresztyénként a „mi” csoport számára milyen templombelsőben helyezik el a helyes istentiszteletet) nagy valószínűséggel következtethető-katolikus országokban, intézményekben használhatták, terjeszthették. Később, a 18. század végi és 19. századi kiadások azonban nagy változásokon mentek keresztül. Az 1798-as, 1806-os és 1817-es kiadás anyaga jelentősen megcsappant. Az alapvető természeti ismeretekre és foglalkozásokra koncentrálnak. Játékokról, művészetről nem szólnak, ahogy erényekről és vallásról sem. Első képük a „Mundus”, utolsó a „Sepultura”. 6. A temetés , Jer, temessük el a testet, / Melyről kétségünk nem lehet, / Hogy az ítéletnek napján / Fel fog támadni igazán. // Porból való eredete, / Azért porrá kell lennie, / De majd feltámad a sírból, / Mihelyt az Úrnak szava szól. // Az ő lelke örökké él / A más világon Istennél, / Ki szent Fiának általa / Őt a bűntől megváltotta. // Lelke csendességben nyugszik, / Teste a földben aluszik, / Honnan ítélet napjára / Feltámad nagy vígasságra. // Itt volt ő nagy félelemben, / De ott lészen csendességben, / Örökkévaló örömben / És hatalmas fényességben. // Jer, hagyjuk itt őt aludni, / Krisztus Jézusban nyugodni, / És mi szüntelen vigyázzunk, / Mert nékünk is meg kell halnunk. // Erre Krisztus adjon erőt, / Ki vérével minket kivett / A veszedelmes pokolból / És kínból, örök halálból. // Ő mitőlünk dicsőítessék, / Örökké magasztaltassék / Egyetemben az Atyával / És Szentlélek Úr Istennel.” Az idézett vers a gyülekezetekben napjainkban is használatos, 1948-ban szerkesztett „Énekeskönyv magyar reformátusok használatára” című énekgyűjtemény 415. számú darabja. A szöveget Michael Weisse (kb 1488-1534) írta. Weisse volt a szerkesztője, s jelentős részben szerzője is annak az énekeskönyvnek, mely 1531-ben a német ajkú cseh-morva testvérek gyülekezetei számára készült. Az ének a magyar nyelvű énekeskönyvekben 1566-óta folyamatosan megtalálható.50 Két ok miatt tartom fontosnak ezt az éneket. Egyfelől az ének egy kicsit közelebb is visz bennünket Comeniushoz és korához. Comenius lévén a Cseh-morva testvérek közösségének püspöke minden valószínűség szerint ismerte ezt az éneket. Tanítványai, akiknek az Orbis pictus készült, énekeskönyveikből szintén ismerhették, temetéseken s talán más alkalmakkor is hallhatták, énekelhették. Másfelől pedig mondanivalója, teológiai tartalma és sorsa összefüggése szinte paradigmája lehetne a dolgozatomban felvázolt kérdésnek. Az ének kázusa felől nem nagyon lehet kétségünk; minden bizonnyal temetési ének. Azonban a reformáció kora énekeihez hasonlóan nem csupán arról a kázusról -jelen esetben a halálról és a temetésről - szól, ami megszólalását relevánssá teszi, hanem az alkalmat - a reformáció elveihez hűen - a teles írás, és a protestáns hit kontextusába helyezi. Nem csupán, sőt szinte főképp nem a halálról, kiváltképp nem az egyén haláláról szól, hanem a halált a bibliai tanítás teremtés-bűneset-megváltás-fel- támadás-utolsó ítélet üdvtörténeti folyamába helyezi. Azonban nem csak tanít, hanem vígasztal is: jelen van, megszólítja a gyászolót a sír mellett és az örök élet reménységét mutatja fel, azzal gondol az elhunytra. És nem csak vigasztal, de int is, amivel továbblépni segít, visszavezet az élők körébe, az életbe, majd együtt fohászkodik a megszomorodottakkal, együtt kér erőt a megváltás, az üdvbizonyosság, az örök életre elválasztottság - „predestináció” - reménységében való kitartáshoz, végül pedig 50 CsomaszTóth Kálmán: Dicsérjük az Urat. Tudnivalók énekeinkről. Bp., 1971. 213. p.
