Egyháztörténeti Szemle 3. (2002)
2002 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Károly Zsolt: Orbis Sensualium Pictus - A' Látható Világ lefestve. Joh. Amos Comenius művének s különböző kiadásainak összehasonlításából nyert néhány tanulság
100 Egyháztörténeti Szemle III/l (2002) Az ég tehát az az ábra, mely minden kiadásban döntően egyezik, s az egyetlen, mely megtartotta végig kör alakját. Az 1708-as nürnbergi kiadás Mundusa még kör alakú, viszont az ugyancsak nürnbergi 1769-es kiadásban a Mundus már a 13. ábrán látható módon jelenik meg. (Ld. 13. sz. * 6 ábra.) Hiába, fél évszázad nagy idő, s a világ ennyi idő alatt sokat változik. De talán még többet változott az, ahogyan a világot az emberek az Enciklopédisták és Voltaire Filozófiai ábécéje korában látták. Annak, hogy az ég ábrázolása végig megtartotta kör alakját, több magyarázata is lehet. Egyfelől - egyfajta teoretikus szemszögből - az ég még sokáig megmaradt égnek, az Isten lakhelyének, felső világnak, s mindazon ideák honának, melyek tökéletesek. Ezért illik hozzá a kör. Másfelől — s ez a praktikusnak nevezhető tűnik a valószínűbb magyarázatnak - az eget látóterünkben a földről valóban kör határolja. Ezen felül pedig van még egy abszolút praktikus oka e forma megőrzésének. Hogy az ötlet Comeniustól ered-e, azt nem tudtam kideríteni, de a geocentrikus világkép leírásához Comenius mindent szemléletessé tevő módszertani megfontolásai alapján tökéletesen illik a megoldás. Arról van szó, hogy a Coelum c. fejezet képe több kiadásban „mobil”. Az oldal lapjára a képet úgy ragasztották fel, hogy az égbolt közepén egy, a földet ábrázoló korongnál kisebb lyukat vágtak. így a felragasztott föld-korong rögzítette az ég korongját, ami ez által mozgathatóvá vált, s demonstrálta a nappalok és éjszakák változásának mikéntjét. A dolog érdekessége az, hogy a megoldás a 19. századi kiadásokban is előfordul, amikor pedig a geocentrikus világkép felfogása a régen meghaladott s nem a releváns tananyag körébe tartozott. 6. Az utolsó ítélet Comenius rendszerében a dolgoknak nem csupán kezdete, de vége is Isten, itt is ő a kezdet és a vég, az alfa és az ómega. A megszólítás és a Bérekesztés között bemutatott világkép az isteni tettbe integrálódik. Az első kép az Isten. Az utolsó kép az utolsó ítélet víziója. A világnak telosza van, s a világ teológikus magyarázatot nyer, az isteni actio keretezi, az isteni - üdv - terv része. (Ld. 14. sz. ábra.) Az Orbis piptus különböző kiadásai közt eltelt időben a világkép változásai e képek, illetve komplett fejezetek sorsában nagyon jól tükröződnek. A felvilágosodás kora kiadványaiban, tehát az 1769-es és 1777-es kiadásokban még megvannak. Ezek a kiadványok latin, olasz, német és francia nyelvű szövegeket tartalmaznak, s példányait első sorban (14. ÁBRA) AZ UTOLSÓ ÍTÉLET, 1669 (13. ábra) Mundus, 1769
