Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felvilágosodás kori változások a Sárospataki Református Kollégiumban

Ugrai János: Felvilágosodás kori változások Sárospatakon

97

József által aláírt közös protestáns nyilatkozat főbb megállapításaival: a patakiak is az intézmény teljesen önálló irányítását, a tananyag kérdéseiben független döntéshozatalt kértek, elutasították a tankerületi főigazgató befolyását és tankönyveik katolikus cenzúrázását. (Ez lényegében megegyezik tehát a nem-katolikusok általános követeléseivel, amelyek egyes vélemények szerint nem a Ratio módosítását, hanem kizárólag érvényesítésének elodázását szolgálta — egy ügyesen átgondolt kampány segítségével.)10 11 Később, II. József uralma idején, majd pedig a vallás- és tanügyi autonómia birtokában sem került sor az udvar elképzeléseinek bevezetésére, bár a korszerűsítő törekvéseknek Sárospatakon időszakunkban komoly teret engedtek. Egyébként az udvar a későbbiekben is többször, például 1788-ban, majd 1816-ban is sürgette a „katolikusokhoz való idomulást” — persze mindvégig sikertelenül.11

Már 1768-ban létrehozták a logikusok osztályát, 1771-től negyedik professzort is alkalmaztak, a Ratio előtt egy évvel pedig az akadémiai tagozat tantervének megújítását határozták el. Látható tehát, hogy a korszakunkban kibontakozódó fejlődést számos haladó lépés előzte meg.12 Kialakult egy kétéves elemi képzésre épülő, hét osztállyal rendelkező középfokú és nyolcéves papi, illetve négyéves világi képzésből álló felsőfokú oktatási rendszer.

Ilyen előzmények után az 1790-es évek közepe hozta meg Patakon az igazi áttörést. 1793-ban a debreceni ügyvéd, később országos hírű professzor, Kövy Sándor alapította meg a hazai jogtörténeti tanszéket, s ezzel Magyarországon először épült ki általános jogi, hazai jog- történeti és jogelméleti képzést is felvállaló teljes jogakadémia.13 Kövy révén Patakon tanulhattak jogot az ország minden tájáról érkezett görögkeleti ifjak14, sőt a jogprofesszor a jogászok gyakorlati képzése érdekében létrehozta a „Páncél vármegye és királyi tábla” elnevezésű fórumot. Itt a leendő jogászok a vármegyei és az országos feladatok és problémák megoldását tanulhatták egyedülálló módon. Egy idő után már nemcsak szerződések és feliratok megfogalmazásával törődtek az ifjak, hanem egyre zajosabb gyűléseket is tartottak — megelőlegezve a

10 KOWALSKÁ, ÉVA: Ellentmondásos tolerancia: a protestánsok és a felvilágosodás korának oktatási reformjai. In: Protestáns Szemle, 1998. 1. sz. 51—71. p.

11 Politica Collegii Administratio (továbbiakban: P.C.A.) A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Kézirattára. (továbbiakban:SRKKt.) 1176. 10-12. p.

12 MÉSZÁROS ISTVÁN: Az iskolaügy története Magyarországon 996—1777 között. Bp., 1981. 544-545. p.

13 BENDA, 1981. 107-110. p.

14 GULYÁS JÓZSEF: A sárospataki Ref. Főiskola görög keleti vallású joghallgatói 1793—1867 közt. Sárospatak, 1940. (továbbiakban: GULYÁS, 1940.)