Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felvilágosodás kori változások a Sárospataki Református Kollégiumban

96

Egyháztörténeti Szemle 11/1 (2001)

mányosan nagy ereje a régi századfordulón még szinte csorbítatlan maradt. (Ennek az állapotnak a fennmaradását szolgálta és végül biztosította az 1794. évi deákzendülés is, amely során — az 1730-as évek hírhedt Csécsi-világának viszályait felidézve — egy hétig verekedésekre, ablaktörésekre, gúnyiratok terjesztésére és a tanárok életveszélyes megfenyegetésére került sor, mert a rector az iskolaszék megkerülésével döntött egy hallgató megbüntetéséről.)5

Tanrendi változások

Közismert, hogy a protestánsok elzárkóztak az I. Ratio Educationis előírásainak alkalmazásától. Az első ellenvéleményt még a központi tanterv megjelenése előtt, 1777 márciusában a reformátusok és az evangélikusok nevében az európai műveltségű gróf Teleki József felségfolyamodványa fogalmazta meg: Elutasítják az egységes irányítás elvét és a tankerületi főigazgatók felügyeletét, hiszen a múlt gyakorlata azt mutatja, hogy megfelelően el tudják magukat kormányozni, a szükséges reformokat végrehajtják saját maguk, ráadásul egyes főigazgatók személye nem garantálja a Ratio által is elismert protestáns jogok tiszteletben tartását.6 A következő évben újabb felségfolyamodvány benyújtását tervezték, de belső viták miatt ez csak 1780-ban készült el. Ám nem ezek az iratok vezették végül „sikerre" próbálkozásaikat, hanem az időhúzás, a rendelkezésekkel szembeni apróbb, helyi ellenkezések hiúsították meg a Ratio érvényesülését.7 Patakon két terjedelmesebb irat is az oktatásügyi kódexhez való alkalmazkodás lehetőségeit vitatta meg. Az elsőt még 1777-ben írta Szalay Sámuel szuperintendens, aki a „Rövid tervezet, hogy hogyan lehet az alapfokú iskolákról és az egész iskolaügyről szóló törvényt református iskoláink intézményéhez alkalmazni” című írásában a Ratio passzusait egészítette ki saját felekezetének követeléseivel.8 A másik folyamodványt a pataki professzorok szerkesztették meg 1783-ban, amelyben szintén arról értekeztek, hogy milyen módon lehetne a Ratio Educationis előírásait úgy alkalmazni a református kollégiumokban, hogy az ne veszélyeztesse szabadságukat.9 Mindkét irat tartalma összhangot mutat a gr. Teleki

5 A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Levéltára (továbbiakban: SRKLt.) K. h. II. 8/1.

6 RÉVÉSZ IMRE: Adatok a magyar protestáns iskolák autonómiájának történetéhez. Sárospatak, 1869. 22—25. p.

7 KOSÁRY DOMOKOS: Művelődés a 18. századi Magyarországon. Bp., 1996. 424— 428. p. (továbbiakban: KOSÁRY, 1996.)

8 SRKLt. A. XVII. 5962.

9 SRKLt. K.a. I. 5. 16. sz.