Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - RECENZIÓK - Márkus Mihály: Heussi, Karl:Az egyháztörténet kézikönyve

150

Egyház törté neti Szemle 11/2 (2001)

szonylag sokat beszélünk, amelynek holdudvarát is ismerjük, ugyanakkor az idézetből érezhetjük a kézikönyv tömörítési szándékát és módszerét: „Az 1948 utáni Magyarországon valóságos háború dúlt a kommunista állam és a katolikus egyház között. A vallásüldöző állam az egyház szisztematikus elnyomására törekedett, mindenekelőtt az iskolarendszer teljes államosításával. Mindszenty bíboros, az ellenállás vezetője, 1949-ben életfogytiglani fegyházbüntetést kapott, melynek végrehajtását néhány év elteltével felfüggesztették. A bíróságok sok egyéb püspököt és papot is elítéltek.”

A magyar nyelvű könyv a következő 2—3 évtizedben reménységünk szerint ifjú lelkésznemzedékek sorát segíti majd felnevelni. Helyet kér a lelkipásztorok, sőt a parókiák könyvtárainak polcain is. Ott lenne a helye minden egyházi gimnáziumban tanuló fiatal keze ügyében is, még felekezeti különbség nélkül is. Születése helyétől és körülményeitől adódóan protestáns hátterű, egy kicsit Európa- (azon belül is talán Németország-) központú. Ezt azonban olyan kedvesen teszi, hogy azonnal megbocsátjuk neki, hiszen az egyetemes keresztyénség bármely eseményéről, bármely felekezetéről, bármely országáról oly nagyszerű tömör és tárgyszerű ismertetést ad, hogy ez ellensúlyozza esetleges ellenérzéseinket.

Az teljesen érthető, hogy a németországi Kirchenkampf önálló paragrafust kap. Figyeljük ennek a bevezetését: „A német protestantizmus 19. század óta lappangó válsága a náci uralom éveiben felerősödött. Németország evangéliumi egyházainak életét hosszú évekre felkavaró egyházi harc során a protestantizmus a szakadék szélére sodródott. A küzdelem egyszerre két fronton zajlott. Egyrészt a megmaradásáért folyt akkor, amikor a totalitárius állam megkísérelte az egyházat saját feladatától elidegeníteni, keresztény szabadságától megfosztani, végül pedig teljesen megsemmisíteni. Az alapvető kérdés az volt, meddig mehet el az állam az egyház feletti hatalom gyakorlásában; hol a határ? A harc másrészt magán az egyházon belül folyt a Deutsche Christen-mozgalom, illetve a vele szemben álló ún. hitvalló egyház, a Bekennende Kirche között. A Deutsche Christen, mely megpróbálta összehangolni a kereszténységet és a nemzetiszocialista „világnézetet”, igyekezett az egyházat 1933-ban a politikai forradalomba belesodorni és „gleichschaltolni”. A Bekennende Kriche, vagyis a konzervatív egyházi körök együttes ellenállása szembefordult az erőszakkal, a belső és külső fenyegetésekkel, s ennek során soha nem sejtett hitbeli erőről tett tanúbizonyságot, sőt személyi áldozatoktól sem riadt vissza. Az egyházi helyzet bizonytalansága és a náci vezetők ellenséges magatartása a háború kitörése után fokozódott. Az eszmei harc, melyet a külföld növekvő figyelemmel kísért, 1945-ben a konzervatív