Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - RECENZIÓK - Csorba Dávid: Baráth Béla Levente: Martonfalvi György (1635-1681) munkásságának jelentősége a Debreceni Református Kollégium és a magyar peregrináció történetében
Recenziók 151 egyházi erők győzelmével végződött. (Sajátosan rajzolódik ki a szerző szemlélete, és a fordítás — szó szerint pontos — szóhasználata: a „konzervatív” erők az egyház legszebb hagyományait őrzik — konzerválják. De ezzel az „őrzéssel” — mint „haladó erők”, vagy „haladó mozgalom” — éppen a jövő számára tették hitelképessé az egyházat!) Az egész folyamatot az tette lehetővé, hogy számtalan német csak lassanként, teljesen világosan csak a rendszer összeomlása után ismerte fel a nácizmus igazi arcát (külfödön tisztábban látták a valódi helyzetet). A birodalmi propagandaminisztérium agyafúrt hazugságai és a Gestapo terrorja a valóságot áthatolhatatlan fátyollal vonta be. Ez a köd a legfőbb keresztény értékeket sárba tipró faji őrület és Hit- ler-istenítés táptalajának bizonyult. De azok közül is számosán, akik egyébként határozottan távol tartották magukat a náci párttól, úgy vélték, hogy Hitlertől mint államférfitől sokat lehet várni...” Nem lehetünk elég hálásak a német szerzőnek a mű megírásáért és nem lehetünk elég hálásak a magyar fordítónak és a magyar kiadónak ennek a műnek az asztalunkra tételéért. Hálánkból a könyv szorgalmas forgatása talán törleszthet valamennyit. (Márkus Mihály) Baráth Béla Levente: Martonfalvi György (1635—1681) munkásságának jelentősége a Debreceni Református Kollégium és a magyar peregrináció történetében. Db, 2000.; uő: Adattár Martonfalvi György peregrinus diákjairól. Db, 2001. (A D. Dr. Harsányi András Alapítvány kiadványai 2, 3.) Majd 130 éve annak, hogy Szabó Károly megkezdte összegyűjteni a régi magyar irodalom még fellelhető könyvritkaságait, és a századvégi tudósnemzedék több jeles tagja szorgos munkával igyekezett rendszerezni az egyetemek diáklistáit, s azóta sem hagyott alább a könyvészeti aprómunka iránti lelkesedés és igény. A napokban látott napvilágot egy hasonló indíttatású gyűjtemény, amely a régi magyar irodalom- és teológiatörténet méltatlanul elfeledett tanáregyéniségének, a debreceni iskolakultúra felvirágoztatójának, Martonfalvi Tóth Györgynek kíván emléket állítani.
