Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - RECENZIÓK - Márkus Mihály: Heussi, Karl:Az egyháztörténet kézikönyve

Recenziók 149 mely dogmatikai (vallásos) formula szerinti egyházzal, sem a dogmati­kai értelemben vett egyház filozófiai vetületével. Történeti értelem­ben az egyház sokkal inkább a kereszténységet vagy a keresztény val­lást, vagyis azt a több mint tizenkilenc évszázadot felölelő történelmi kapcsolatrendszert jelenti, amelynek origójában Jézus és apostolai­nak színrelépése áll. Továbbá ezt az óriási terjedelmű, kimeríthetetlen történetileg „objektív” kapcsolatrendszert csak úgy tehetjük kézzelfog­hatóvá, ha bizonyos összefüggéseket kiemelünk belőle, és ezekből a ki­válogatott kapcsolatokból „szubjektív” egyháztörténetet formálunk.” „Szóhasználatunkban ma is megkülönböztetjük az egyháztörténet a profántörténettől, s ebben a historia sacra és a historia profana egy­kori határozott szétválasztása cseng vissza. Mégsem jelenti ez azt, hogy a kétféle történetírásban különböző módszereket alkalmaznánk, hiszen csak egyetlen történeti módszer van. Képtelenség a történeti je­lenségekkel kapcsolatban speciálisan teolgóiai mószert alkalmazni. A történelem titkaiba való mélyebb behatolásnak azonban elengedhetet­len feltétele, hogy ne csak ebben a dologban lássunk világosan, de álta­lában a történetelméleti (történetfilozófiai) kérdésekben is. El kell gon­dolkodnunk azon, hogy létezik-e egyáltalán — és milyen értelemben — „egyetemes történelem”. Hogyan lehet megragadni a múltat a jelen­ben? Miként értheti meg a történész jobban a különféle korokat, mint azok saját magukat? Lehetséges-e objektív történetírás vagy legalább­is ennek az ideálnak a megközelítése? írhat-e egyháztörténetet a hívő, a pozitív, a liberális, a protestáns, a katolikus gondolkodó — vagy a tör­ténetírás csakis szkeptikus alapállással művelhető (F. Overbeck)? Kép- visel-e egy egyháztörténet egyúttal valamiféle krisztológiát is? Lehet- séges-e az idegen lelkiség megértése? Mi a szerepe a képzeletnek a tör­ténetírásban? Művészebe a történetírás? Milyen viszonyban áll a történész által megrajzolt (szubjektív) történelem magával az (objek­tív) történéssel? A történetírás milyen mértékben „alkotás”, „mítosz” vagy „legenda”? Milyen történetfilozófiai feltételek tükröződnek a kor­szakolásban? Milyen metafizikai feltételeket tartalmaz a „fejlődés” fo­galma? Milyen mértékben érvényesülhetnek az olyan fogalmak, mint „miliő”, „eszme”, „egyén”, „tömeg”? Mi a jelentősége az egyes történel­mi kategóriáknak (gazdasági élet, állam, vallás, művészetek stb.) a töb­bi kategóriára nézve? Megkülönböztetett (netán irányadó) szerepet játszanak-e a gazdasági viszonyok a többi kategóriával szemben? Léte­zik-e történetfilozófia mellett egyfajta „történetteológia” is?” A szerző „költői” kérdések sorát veti fel, — amelyre majd a követke­ző 500 lap válaszol. Szinte minden korszakból minden külön felekezet sajátos történetéből idézhetnénk ragyogó, tömör összefoglalásokat. Ízelítőül most csak egyetlen pontot emelnék ki, amelyről újabban vi­

Next

/
Thumbnails
Contents