Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - RECENZIÓK - Márkus Mihály: Heussi, Karl:Az egyháztörténet kézikönyve
Recenziók 149 mely dogmatikai (vallásos) formula szerinti egyházzal, sem a dogmatikai értelemben vett egyház filozófiai vetületével. Történeti értelemben az egyház sokkal inkább a kereszténységet vagy a keresztény vallást, vagyis azt a több mint tizenkilenc évszázadot felölelő történelmi kapcsolatrendszert jelenti, amelynek origójában Jézus és apostolainak színrelépése áll. Továbbá ezt az óriási terjedelmű, kimeríthetetlen történetileg „objektív” kapcsolatrendszert csak úgy tehetjük kézzelfoghatóvá, ha bizonyos összefüggéseket kiemelünk belőle, és ezekből a kiválogatott kapcsolatokból „szubjektív” egyháztörténetet formálunk.” „Szóhasználatunkban ma is megkülönböztetjük az egyháztörténet a profántörténettől, s ebben a historia sacra és a historia profana egykori határozott szétválasztása cseng vissza. Mégsem jelenti ez azt, hogy a kétféle történetírásban különböző módszereket alkalmaznánk, hiszen csak egyetlen történeti módszer van. Képtelenség a történeti jelenségekkel kapcsolatban speciálisan teolgóiai mószert alkalmazni. A történelem titkaiba való mélyebb behatolásnak azonban elengedhetetlen feltétele, hogy ne csak ebben a dologban lássunk világosan, de általában a történetelméleti (történetfilozófiai) kérdésekben is. El kell gondolkodnunk azon, hogy létezik-e egyáltalán — és milyen értelemben — „egyetemes történelem”. Hogyan lehet megragadni a múltat a jelenben? Miként értheti meg a történész jobban a különféle korokat, mint azok saját magukat? Lehetséges-e objektív történetírás vagy legalábbis ennek az ideálnak a megközelítése? írhat-e egyháztörténetet a hívő, a pozitív, a liberális, a protestáns, a katolikus gondolkodó — vagy a történetírás csakis szkeptikus alapállással művelhető (F. Overbeck)? Kép- visel-e egy egyháztörténet egyúttal valamiféle krisztológiát is? Lehet- séges-e az idegen lelkiség megértése? Mi a szerepe a képzeletnek a történetírásban? Művészebe a történetírás? Milyen viszonyban áll a történész által megrajzolt (szubjektív) történelem magával az (objektív) történéssel? A történetírás milyen mértékben „alkotás”, „mítosz” vagy „legenda”? Milyen történetfilozófiai feltételek tükröződnek a korszakolásban? Milyen metafizikai feltételeket tartalmaz a „fejlődés” fogalma? Milyen mértékben érvényesülhetnek az olyan fogalmak, mint „miliő”, „eszme”, „egyén”, „tömeg”? Mi a jelentősége az egyes történelmi kategóriáknak (gazdasági élet, állam, vallás, művészetek stb.) a többi kategóriára nézve? Megkülönböztetett (netán irányadó) szerepet játszanak-e a gazdasági viszonyok a többi kategóriával szemben? Létezik-e történetfilozófia mellett egyfajta „történetteológia” is?” A szerző „költői” kérdések sorát veti fel, — amelyre majd a következő 500 lap válaszol. Szinte minden korszakból minden külön felekezet sajátos történetéből idézhetnénk ragyogó, tömör összefoglalásokat. Ízelítőül most csak egyetlen pontot emelnék ki, amelyről újabban vi
