Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - RECENZIÓK - Márkus Mihály: Heussi, Karl:Az egyháztörténet kézikönyve

148

Egyháztörténet! Szemle 11/2 (2001)

történetet, írói véleményt. A fiatal ösztöndíjas visszakérdezett: „és az nem lehet, hogy épp ennek köszönhető ennyi kiadás?” Professzorom rám nézett: „látja, ez meglehet.”

Érződik a m.unkán a német alapossággal (akár azt is mondanám: poroszos alapossággal) képzett történelemtanár módszertani fegyelme. Feltétlenül érződik a gimnáziumban történelmet — valószínűleg egyháztörténetet — tanító vérbeli tanárember középiskolás diákokon szerzett tapasztalata. Halála után a munkatársi gárdája a kézikönyvben megmaradt esetleges pontatlanságok javítására szorítkozott: a művet már nem folytatta.

Egyedülálló sajátossága a belső szerkezete. Az egyháztörténet 2000. esztendejét kilenc (fő) fejezetre osztja. A paragrafusok 138 további (al)paragrafusra ágaznak. A paragrafusok aztán bekezdésenként betűjelet kapnak. így aztán a közel 50 oldalas név- és tárgymutató alapján a könyv tényleg a hivatkozott esemény, illetve személy nevénél nyílik ki a kezünkben. A kötetet 2001-ben olvasók számára feltétlenül hiányérzetet ébreszt, az események fent írt módon történő taglalása a II. világháborúval véget ér. Rövid kitekintést kapunk még a keresztyénség, sőt még a világvallásoknak is a II. világháború utáni helyzetéről, de az utolsó évszámok: 1947—53. Általános tapasztalat, hogy az egyháztörténeti kézikönyveknek mindig az utolsó lapjait kell átdolgozni: az utolsó száz évet. A professzor már az 1961-es kiadáshoz sem vállalta a megelőző évtized világméretű értékelését. Tanítványai tiszteletben tartották és tartják mesterük akaratát.

A magyar változat első táblaborítóján ifj. Lucas Cranach „Feltámadás” című festménye látható. A képen alvó, illetve felnéző katonák, derengő égalja, középkori feltámadási liturgiái ábrázolás: a történelem a jövő záloga is egyben. A könyvet Magyar István fordította, az eredetivel egybevetette és lektorálta Korányi András. Az 1991-es, hivatkozott kiadás szövege, paragrafus beosztása, bekezdéseinek betűjele pontosan megegyezik az 1960-as, a szerző életében megjelent utolsó kiadással. A magyar változatból érthető módon elmaradtak az elsősorban német olvasó számára jelentős előszavak és kimaradt belőle a német változatr ban csaknem 40 oldalt kitevő, az egyes paragrafusokhoz ajánlott németnyelvű irodalom felsorolása. A név- és tárgymutató magyar fordítása is teljes: 555—591. lapokon található. A kötet használatához rövid útmutató segít. Az első paragrafus aztán az egyháztörténetírás történetével kezdődik stílszerűen.

Amikor az egyháztörténetírás tárgya és módszere fejezetéhez érünk, először általánosságban foglalja össze álláspontját: „Az egyház- történet »az egyház« története és nem az »egyházak« története.” Az egyháztörténeti vizsgálódás tárgyát képező egyház nem azonos vala