Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - KALÁSZATOK - Bubnó Hedvig: Az egyház szerepe a 18-19. századi társadalmi modernizációban a Pannon-térségben
144 Egyháztörténeti Szemle 11/2 (2001) területeken az egyház és társadalom viszonyát illetően aligha beszélhetünk nagy változásokról, hiszen mindazt, amit az egyház az 1850-es években érdekszférájában tartott vagy magának követelt, a konkordátum csak megerősítette. Mindeközben, dacára annak, hogy maga az egyház a Monarchia tartóoszlopa volt, számos konfliktus felvállalására kényszerült a már említett állami és társadalmi szervek ellenében. Külön kiemeli Staricha az egyezmény iskolaügyre gyakorolt kifejezet ten pozitív hatását (az új iskolák és az iskolába járók száma jelentősen nőtt), és aláhúzza, hogy a szlovén nyelv státusa sok tekintetben jobbnak volt mondható a Konkordátum idején, mint az 1860-as évek liberális oktatási reformját követően. Hans H. Piff (Ausztria, Pinkafeld — „A német nyugat-magyarországi katolikus reneszánsz szálai a pinkafeldi romantika-körök példája alapján”) érdekes kultúrtörténeti adalékkal szolgált egy dél-burgenlandi kisváros, Pinkafeld 19. század eleji pezsgő szellemi életének bemutatásával. Az előadás bevezetője izgalmas képet rajzolt az osztrák nagyvárosok irodalmi szalonjairól, ahol a biedermeier kezdetén divata tá vált nemcsak művészetet és tudományt ápolni, hanem az akkori idők számottevő kulturális és vallási irányzataival is alaposan megismerkedni, azokról vitatkozni. Ezekben a körökben fejlődött ki — az összromantikán belül — az egyházi romantika műfaja, mely a megbilincselt egyházi élet felszabadításáért harcolt. A mozgalomra döntő befolyást gyakorolt Klemens Maria Hofbauer, redemptorista atya és Friedrich Schlegel filozófus, történész és költő 1808 óta Bécsben formálódó barátsága, mely meghatározó előfeltételévé vált a katolikus romantika és a katolikus reformmozgalom mindkettőjük által szorgalmazott összekapcsolódásának. Széchényi grófék palotája találkozóhelyül szolgált a Hofbauer körül kialakuló magas szellemi társaság számára, Batthyány grófné, Széchényi Franciska pedig, szülei bécsi házában töltve a téli hónapokat, társadalmi kapcsolatokat ápolt a romantika valamennyi nagyságával, akiknek oda napi bejárása volt. A grófnő ezeket a személyiségeket nyaranta pinkafeldi kastélyába hívta meg, így a mai Burgenland legrégebbi német települése évtizedeken keresztül találkahelyül szolgált a hof- baueriánusok számára. Ami nem sikerült a császárságnak a felvilágosodás és jozefinizmus idején — véli Piff —, nevezetesen: egy fénykörből minden irányba világító fáklyákat gyújtani a hervadó katolicizmus újraélesztésére, azt kül- detésszerűen véghezvitte a Bécs mellett akkor magyar múzsakertként funkcionáló Pinkafeld.
