Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - KALÁSZATOK - Bubnó Hedvig: Az egyház szerepe a 18-19. századi társadalmi modernizációban a Pannon-térségben
140 Egyháztörténeti Szemle 11/2 (2001) sokszor kényszerű, hétköznapi tevékenységéből kibontakozott a szlovén nyelv és hagyományok megerősödése. E folyamat felvezetéseként előadása első felében feltárta a szlovén területek sajátos etnikai és társadalmi viszonyait. A 19. század kezdetén a szlovén etnikai térségben a magasabb társadalmi rétegek a németet választották hétköznapi nyelvükként, mint ahogy korábban a Tengermelléken az olasszal tették. A németet használó területeken ugyan kialakult a nyelv túlzott dominancia-érzete, de nacionalista intoleranciáról még nem lehetett beszélni. Egészen más volt a helyzet az olasz uralta területeken, ahol a szlovén kulturális törekvésekhez lekezelően viszonyultak. A szlovént a horváttól egyáltalán nem különböztették meg, mindkét népcsoportot egyszerűen szlávként kezelték. A legnagyobb akadályt az önálló nemzetté válás útjában mégis a tartományi megosztottság tudata jelentette, amely legerősebben Karithinában, legkevésbé Isztriában jelentkezett. A tartománytudat nem volt alapvetően szlovén kultúra-ellenes. Ezzel szemben a minden szlovének összetartozás-tudata (Allslowenentum), mely az országhatárokat negligálta, akadályozó tényezőként lépett fel, aminek köszönhetően a nemesség — néhány kivételtől eltekintve — nem vett részt a szlovén kulturális reneszánszban. Polgári körökben több rokonszenv nyilvánult meg a szlovén kulturális törekvésekkel szemben, de nem ez bizonyult meghatározónak. A parasztság hétköznapi nyelve a szlovén volt, bár szükséges esetben a nem szlovén lakosság nyelvén is kommunikálni tudott. Az egyháziak sem képviseltek koherens réteget, hiszen sok múlott azon, hogy hol voltak hivatalban. A városokban inkább teológiai és politikai kérdésekkel foglalkoztak, miközben a vidéki papság szociális és gazdasági problémákkal küzdött. Ezek a többségi paraszti lakosságra is jellemző kérdések kényszerítették az egyháziakat fokozottabb empátiára, ami csak szlovén nyelven történhetett, s ami egyben további politikai aktivitásra ösztönzött. A vidéken működő egyháziak mindennapi tevékenységükkel ezáltal sokban hozzájárultak a szlovén nemzeti tudat elterjedéséhez, megszilárdulásához, melynek jellemző megnyilvánulásai az olyan kifejezések, mint szlovén, Szlovénia, szlovének egyre gyakoribb használata, valamint a szlovén irodalmi nyelv egységesítése voltak. Szaporodott a szlovén helységnevek előfordulása költeményekben és prózai művekben egyaránt. A hangsúly a filológiára helyeződött, a politikai manifesztá- ciók inkább kivételt jelentettek. Fontosnak bizonyult továbbá a szláv népviselet elterjedése, mindenekelőtt azonban a szláv dekorációk megjelenése az olyan jelentős egyházi eseményeken, mint például az első mise (primicia) ünnepe. Granda kiemeli, hogy a szlovén egyháziak azért folytathatták nemzeti hivatásukat, mert püspökeik nem akadályozták őket, sőt néhá-
