Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - KALÁSZATOK - Bubnó Hedvig: Az egyház szerepe a 18-19. századi társadalmi modernizációban a Pannon-térségben

Ismertetés

139

dául két seckaui püspök, Leopold Firmian (1739—1763) és Josef von Spaur (1763—1779), illetve a stájer államegyház nagy alakja, Josef Adam Arco püspök (1780—1802).

Ugyancsak a stájer egyháztörténet kiemelkedő egyénisége volt Roman Sebastian Zängerle püspök (1824—1848), akinek célzatos intézkedései viszont már a jozefinizmus felszámolását célozták. (A papi utánpótlás és képzés fejlesztése, népi missziók megindítása, rendi fíliák létrehozásának szorgalmazása, stb.) 0 bizonyult a reformkorban a stájerországi katolikus restaurációs mozgalom legfőbb mozgatórugójának.

Is km Iveljic (Horvátország, Zágráb — „A római katolikus egyház Horvátországban a jozefinizmus korától a politikai katolicizmusig”) áttekintését II. József radikális reformjaival indította, melyek következtében a trón és az oltár szövetsége — az előbbi javára — megváltozott, az egyház a világi hatalom szolgálóleánya lett. A bevezetett változtatások eredményeképpen az állam az egyházi tevékenység valamennyi aspektusát ellenőrzése alá vonta — a külföldi hatóságokkal folytatott levelezéstől a templomban égő gyertyák számáig. Az előadó ugyancsak hangsúlyozta, hogy a jozefinizmus, mindenekelőtt az alsópapság, de néhány nagyobb egyházi méltóság körében is befogadásra talált, és a jelzett folyamatban elsősorban Maksimüijan Vrhovac zágrábi püspök tevékenységét emelte ki.

Rámutatott, hogy a modern polgári társadalom létrejötte a katolikus egyházat is társadalmi szerepének újragondolására késztette. Ebben a folyamatban jött létre két meghatározó irányzat: a liberális és konzervatív platform. A liberális katolicizmus megjelenését Horvátországban egyértelműen 1848—49-re teszi, elterjedését azonban az 1860- as évektől datálja. Az irányzat hívei közül olyan fontos méltóságokat emelt ki, mint például J. Juraj Strossmayer és Franjo Racki.

Összegzésében a szerző mégis arra a következtetésre jutott, hogy Horvátországban a liberális katolicizmus meglehetősen gyenge volt, hiszen még maga Strossmayer is az egyház őssztársadalomra gyakorolt döntő befolyásának érdekében tevékenykedett. A gyenge liberális katolicizmussal szembenálló konzervatív irányzat ugyanakkor hevesen szembehelyezkedett az 1870-es években elinduló modernizációval. A 19. század végén a konzervativizmus jelentősen megerősödött, és létrejött a politikai katolicizmus.

Stane Granda (Szlovénia, Ljubljana — „Lelkipásztorok vagy nemzetvezetők? A szlovén egyháziak szerepe a reformkorban”) előadásában megrajzolta azt az ívet, amelynek mentén a szlovén alsóbb papság