Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: Adatok a váci püspökség török kori történetéhez
74 Egyháztörténeti Szemle II/2 (2001) ben általában rövidebb átmenetet jelentett egy szegényebb hódoltsági vagy erdélyi (Szerém, Csanád, Pécs, Várad, Erdély) és egy jövedelmezőbb királysági (Veszprém, Győr, Nyitra, Eger) püspökség között. Ennek ellenére hódoltsági viszonylatban a váci egyházmegye főpásztorainak voltak a legkedvezőbb lehetőségei a lelkipásztori ellátás megszervezésére. A magyarországi katolikus egyház újjáéledésével és a magyarországi feudális intézményrendszer hódoltsági jelenlétének megszilárdulásával párhuzamosan az egyházmegye területére is begyűrűztek a magyarországi rekatolizáció hullámai. Ennek egyik első lépéseként Dallos Miklós az 1620-as évek elején plébánost küldött Nóg- rádba, az ő utódai biztosították a kapcsolatot helynökként a püspökök és az egyházmegye hódolt területei között.51 Draskovich György 1631- ben kiűzette Vácról és egyházmegyéje több falujából a református prédikátorokat, és katolikus papokat szánt a helyükre.52 A század közepén Korompay Péter vikárius már vizitálta az egyházmegye hódolt plébániáit. A folyamat betetőzését Pongrácz György püspöksége jelentette, aki (a hódoltsági püspökök közül egyedüliként) 1675-ben Garamszentbenedeken zsinatot tartott papjai számára. A püspökök tevékenységének köszönhetően helyreállt az egyházmegye középszintű vezetése (helynök és főesperesek) és a plébániahálózat is, amelyet a hódoltság utolsó éveiben mintegy 70 világi pap és licenciátus, illetve nagyszámú ferences működtetett. A váci egyházmegye tehát, késéssel és jelentős korlátokkal ugyan, de a 17. század második felére bekapcsolódott a magyarországi katolikus egyház újjászervezésének folyamatába, amelynek eredményei igazából csak a következő században, a török kiűzése után értek be. 51 TRINGLI, 1989. 119. p. 52 JAKUS, 1995. 97. p. Vö. még: SZARKA, 1947. 91—92. p.
