Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: Adatok a váci püspökség török kori történetéhez
62 Egyháztörténeti Szemle II/2 (2001) sai tömörségüknél fogva elsősorban a délebbi püspökségek történetéhez jelentenek nélkülözhetetlen forásanyagot, de a jobban dokumentált, jelentős hazai forrásanyaggal rendelkező egyházmegyék viszonyaihoz is érdekes kiegészítéseket nyújtanak. A jegyzőkönyvek a korábban feldolgozott egyházmegyei vallomások tanúsága szerint számos kérdésben (a királysági egyházi és világi elit hódoltságra vonatkozó ismeretei, a magyarországi katolikus hierarchia hódoltsági kapcsolatai, a hódoltsági püspöki székek jövedelmei és az adóztatás, egyházi intézmények és épületek sorsa, a papság létszáma, a püspöki székek betöltésének kérdései) új és eddig teljesen ismeretlen adatokkal szolgálnak a hódoltsági egyháztörténelem kutatásához.15 A váci egyházmegyének a 17. században összesen 21, a király által kinevezett püspöke volt,16 közülük tizenkettőnek a pápai megerősítéséről tudunk.17 A Vatikáni Levéltárban őrzött legkorábbi váci jegyzőkönyv Dallos Miklós kivizsgálásáról maradt fenn 1621-ből. Ezt követően a vizsgált korszak végéig valamennyi megerősítést nyert püspökről folytattak vizsgálatot, a váci főpásztori székben a gyors áthelyezések miatt pápai jóváhagyást nem nyert személyek közül is ötről maradt fenn jegyzőkönyv. Ezek az adatok mindenekelőtt arra utalnak, hogy a 17. századi váci püspökök túlnyomó része teljesítette a vizsgálati eljárással kapcsolatos kötelezettségét, egyedül Püsky, Kopcsányi, Hosszú- tóthy és Zongor jegyzőkönyveit nem ismerjük. A vizsgálati eljárás egy kivétellel minden esetben a bécsi nuncius előtt történt, legtöbbször a bécsi nunciatúra épületében.18 A kihallgatásokat ténylegesen a nuncia- túra ügyhallgatója vagy kancellárja foglalta jegyzőkönyvbe; általában 15 MOLNÁR ANTAL: A veszprémi egyházmegye a török hódoltság idején. In: TÓTH G. PÉTER (szerk.): Veszprém a török korban. Felolvasóülés Veszprém török kori emlékeiről. Veszprém, 1998. (Veszprémi Múzeumi Konferenciák, 9.) 70—90. p.; MÓL NÁR, 1999. 177-178. p. és passim; MOLNÁR, 2000.; MOLNÁR, 2001a. 16 Radovics Péter (1598—1608), Almásy Pál (1608—1621), Dallos Miklós (1621— 1623), Sennyey István (1623—1628), Dávid Pál (1628—1630), Draskovich György (1630-1635), Nagyfalvy Gergely (1635—1643), Püsky János (1643—1644, 1648— 1650), Kopcsányi Mihály (1644—1646), Hosszútóthy László (1646—1647), Tarnóczy Mátyás (1650—1655), Zongor Zsigmond (1655—1657), Pálffy Tamás (1658—1660), Szentgyörgyi Ferenc (1660—1662), Szegedy Ferenc (1663-1669), Pongrácz György (1669-1676), Gubasóczy János (1676—1679), Korompay Péter (1679— 1681), Kéry János (1681—1685), Balogh Miklós (1685—1689), Dvornikovich Mihály (1689— 1705). Szarka, 1947. 155-178. p.; Galla, 1970. 154-175. p. 17 Radovics (1600), Almásy (1610), Sennyey (1627), Nagyfalvy (1640), Tarnóczy (1655), Szegedy (1663), Pongrácz (1672), Gubasóczy (1677), Korompay (1681), Kéry (1682), Balogh (1686), Dvornikovich (1695). GAUCHAT, PATRITIUS: Hierarchia catholica medii et recentioris aevi IV. Monasterii, 1935. 356. p.; RlTZLER, REMIGIUS — SÉFÉIN, PirminUS: Hierarchia catholica medii et recentioris aevi V. Patavii, 1952. 402. p. 18 Az 1620-as évekből származó jegyzőkönyvek közül többnél nincsen helymegjelölés.
