Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: Adatok a váci püspökség török kori történetéhez

Molnár Antal: Adatok a váci püspökség török kori történetéhez 61

kivizsgálások 15—16. századi előzmények után a végső formájukat XIV. Gergely, illetve VIII. Orbán rendelkezései (1591, 1627) révén nyerték el. A vizsgálatok során a tanúk egy 13 (illetve áthelyezés esetén 10) pontos kérdőív alapján vallottak a jelölt személyéről, és szintén 13 kérdésre kellett válaszolniuk az egyházmegye helyzetével kapcsolatban.13

A kánoni kivizsgálások jegyzőkönyveinek egyházmegyei vallomásai meglehetősen szűkszavúak ugyan, de mennyiségüknél és egységes jellegüknél fogva a sokszor krónikus forráshiányban szenvedő hódoltsági egyházmegyék történetéhez mégis igen fontos forráscsoportot jelentenek. A magyarországi püspökjelöltekre vonatkozó jegyzőkönyvek 1612-ben kezdődnek, de a konzisztóriumi előterjesztésekből {propositiones consistoriales) tudjuk, hogy a vizsgálati eljárás már ezt megelőzően is általános volt.14 A 17. századból mintegy 160 jegyzőkönyv maradt ránk, a töröktől megszállt egyházmegyék közül a kalocsai érsekségről nyolc, a Csanádi püspökségről kilenc, a pécsiről és a váciról tizenöt-tizenöt, a szerémiről és a boszniairól hat-hat püspökjelölt kivizsgálási jegyzőkönyvét ismerjük. A püspöki processzusok vallomáVÁCS BÉLA (szerk.): Eszterházy Károly Emlékkönyv. Eger, 1999. 23—25. p.; MOLNÁR ANTAL: A kalocsai érsekség a 17. században a püspöki processzusok tanúvallomásainak tükrében. In: J. Újváry Zsuzsanna (szerk.): Zimányi Vera emlékönyv. Piliscsaba-Bp., 2001. (megjelenés alatt, továbbiakban: MOLNÁR, 2001.); UŐ: A váradi püspökség a 17. században a püspöki processzusok tanúvallomásainak tükrében. In: Levéltári Szemle, 2001. (megjelenés alatt, továbbiakban: MOLNÁR, 2001a.).

13 A tanúknak az egyházmegyével kapcsolatban beszélniük kellett a püspöki székhely fekvéséről, jellegéről, nagyságáról, a házak és a katolikus lakosság számáról, és meg kellett nevezniük az ország uralkodóját (1. kérdés). Ezután következett a székesegyház bemutatása: védőszentje, építése, állapota, szükséges-e a felújítása (2. kérdés); a székeskáptalan méltóságai, kanonokjai és javadalmai, a székesegyházi papság létszáma, ezek jövedelmei, a Tridentinum által előírt teológus és poeniteciárius prebenda (4. kérdés); végeznek-e a székesegyházban lelkipásztori munkát, van-e keresztelőkút (5. kérdés); sekrestyéje, liturgikus felszerelései, kórus, orgona, harangtorony és harangok, temető (6. kérdés); ereklyék (7. kérdés). A 8—9. kérdések a püspöki lakhely állapotára (felújításra szorul-e), elhelyezkedésére (a székesegyháztól való távolságára), a püspök jövedelmeire (azok éves összegére, összetételére és az esetleges penziókra) vonatkoztak. A 10. kérdés a püspöki székváros egyházi intézményeiről (plébániatemplomok és keresztelőkútjaik, társaskáptalanok, férfi és női kolostorok, konfraternitások és ispotályok, mons pietatis), a 12. pedig az egyházmegyei szemináriumról (létezik-e és hányán tanulnak benne) tudakozódott. Az egyházmegyére csupán a 11. kérdés utalt: milyen nagy a kiterjedése, hány helységet foglal magába és melyeket? A 3. pont az egyházmegye metropóliájára, a 13. pedig a széküresedés idejére és jellegére kérdezett rá. Valamennyi válasz után meg kellett nevezni az ismeretek forrását. GALLA, 1942-1945. 175-176. p.

14 KÁRPÁTHY-KRAVJÁNSZKY MÓR: Forgách Ferenc bíbornok-érsek történetéhez. In: Regnum. Egyháztörténeti Évkönyv, 3. Bp., 1938—1939. 169—176. p.