Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Petrőczi Éva: John Donne verses bejegyzése egy körmöcbányai diák album amicorumába

50

Egyháztörténeti Szemle II/2 (2001)

ményről: „1524-ben Körmöcbányán egy domonkos barát rendi ruhájából kivetkezvén nyilvánosan házasságot kötött.”9

A harmadik, témánkat megvilágító Krizko-írás német nyelvű, tárgya a körmöcbányai evangélikus temetők története. Voltaképpen keserű hangú számadás arról, hogy a város korai, gyors ütemű és intenzív reformációjára agresszív ellenreformáció volt a válasz, amely Lippay György érseksége idején kezdődött, aki 1650—1653 között — tehát alig 15 évvel Corvinusunk fényes beiktatása után — ferences kolostort építtetett a városban, s a temetők egyikét „katalizálta”.10 11

Mielőtt megpróbálnék legalább megközelítő választ adni arra, miért szánt Donne kitüntetett figyelmet épp egy körmöcbányai peregrinusnak, tekintsük át nagyon röviden a bányavárosok 17. századi németségének társadalmi státusát, nemzeti hovatartozásának kérdését, vizsgáljuk meg, okkal titulálja-e Donne „Hungarus”-nak (hibásan Hun- garisnak!) Raabot. Ács Zoltán közelmúltban megjelent munkájában kiemelten foglalkozik a bányavárosok németségével, többszáz éves kiváltságaikkal, de azzal a hanyatlással is, amelyre a Donne-verset nyitó bibliai locus utal: „A 17. században maguk a bányavárosok is hanyatr lásnak indultak. Ebben szerepet játszottak a nagyarányú vízbetörések és földrengések, amelyek visszavetették a nemesfémbányászatot... Szerepet játszott ebben a folyamatban az ellenreformáció is, amely elől sokan elszöktek és másutt kerestek megélhetést.”11 Az albumbejegyzés tanúsága szerint Corvinus még a szerencsések közé tartozott: csak 1623-ban ítélte alkalmatlannak a helyzetet a hazatérésre, 1625-től (rövid nürnbergi papi szolgálatát kivéve) szülővárosában élhetett és dolgozhatott. Ami a „Hungarus” elnevezés helyességét illeti: a diáknévsorok és album amicorum bejegyzések is azt tanúsítják, hogy ez a „címke” a származás és születés földrajzi-közigazgatási megjelölése volt, de nem utalt az anyanyelvi hovatartozásra.

Michael Corvinus kilétének, helyzetének tisztázása után felderítésre vár egy nem kevésbé homályos kérdés: a Londonba látogató diákse- regletből miért éppen őt tisztelte meg Anglia 1623-ra már közismert, sőt, körülrajongott szellemi embere, I. Jakab úgyszólván-udvari papja és kegyeltje azzal, hogy egyik írásának címzettjévé tette? Ez a válasz sokkal bonyolultabb és több rétegű, mint a Corvinus-Raab személyét azonosító oknyomozás. Az érdeklődés, megbecsülés első és talán legfontosabb eleme a körmöcbányai ifjú felekezeti hovatartozása lehetett. Közismert, hogy Donne igen sok megpróbáltatás után, felnőtt fej9 SÓLYOM JENŐ: Luther és Magyarország. Bp., 1996. 49. p.

10 KriZKO, PAUL: Gesichte der evangelischen Friedhöfe in Kremnitz. Körmöcbánya, 1901. 1-2. p.

11 ÁCS ZOLTÁN: A nemzetiségek a történelmi Magyarországon. Bp., 1996. 43. p.