Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csepregi Zoltán: A reformáció kezdetei Brandenburgi György gyulai és vajdahunyadi uradalmaiban, 1520-1530

Csepregi Zoltán: A reformáció kezdetei Brandenburgi uradalmaiban 45

ni.41 Szalaházy virágvasárnap (április 5.) előtt felfüggesztette ugyan a tilalmat,42 de Ahorn János udvarbíró végül csak Szentivánkor fizetett ki a püspöknek 440 forintot.43 A megegyezés arra is kiterjedt, hogy Brandenburgi György Vajdahunyadon várnagyként vagy udvarbíróként alkalmazza Szalaházy Tamás öccsét,44 erre azonban nem került sor.

Világos, hogy a dézsmaügy mögött is tisztán politikai és financiális motívumok húzódtak, s az egri püspökök átkainak semmi köze nem volt reformátori tanok terjedéséhez. A Brandenburgi György és Szalaházy Tamás közötti személyes viszony ráadásul kimondottan jó volt. Szembetűnő a másik oldalon az is, hogy a gyulai uradalomban komolyan vették az egyházi tilalmat, meg sem próbálták megtörni, s még annak is súlya volt, amikor a laikus nagyváradi püspök, Cihák Imre fenyegette meg őket kiközösítéssel a gyulai plébániához tartozó malom lefoglalása miatt.45 A hagyományos egyház struktúrán még nem tűnnek föl a repedések.

Mondanivalómat azzal summázhatom: úgy tűnik, György őrgróf meg sem próbált reformátori igehirdetőket komoly egyházi pozíciókba juttatni, evangéliumi tartományi egyházat kiépíteni, pedig minden körülmény kedvezett volna ehhez: ő rendelkezett a templomok kegyúri jogaival, s a megyéspüspökök nem voltak olyan helyzetben, hogy döntéseibe beleszóljanak. Ilyen szándéknak azonban nyoma sincs, amit az magyarázhat, hogy Brandenburgi György folyamatosan tárgyalásokat folytatott magyarországi birtokainak eladásáról, tehát nem volt érdekében változatni az egyházi viszonyokon. Patrónusi magatartása szemernyit sem különbözött más — katolikus — mágnásokétól. Személyének azonban mint a speyeri protestálónak, s az Ágostai Hitvallás aláírójának minden egyháztörténész számára varázsa van, így sehogy sem akaródzik elfogadni, hogy nem az ő, hanem éppen az óhitű Cihák Imre és Szapolyai János birtoklása idején 1530 után hara- póztak volna el Gyula környékén a reformátori tanok.46

Márpedig ebbe bele kell törődnünk!

41 Sadobrics Péter Brandenburgi Györgynek. Buda, 1528. március 24. BL 1226:23, regeszta: ETE. 359k (nr. 366.)

42 Sadobrics Péter Brandenburgi Györgynek. Buda, 1528. április 11. BL 1226:28, kivonat: VERESS, 1938. 122k (nr. 139.)

43 Gyulai számadáskönyv. BL 1056:40, közli VERESS, 1938. 124—127. p. (nr. 142.)

44 Az örgrófi biztosok utasítása. [Plassenburg, 1528] BL 1127:26, közli PATAKI, 1973. 205-209. p. (nr. 69).

45 BL 1127:16, közli: VERESS, 1938. 142-144. p. (nr. 162.) Az őrlésért még a ferencesektől is vámot kértek, ami korábban nem fordult elő. Csanádi János gvárdián Brandenburgi Györgynek. Gyula, 1528. október 18. BL 1044:9, közli: VERESS, 1938. 138k (nr. 153.)

46 „[Cibak] Lutterianos valde redarguebat.” SZERÉMI GYÖRGY: Magyarország romlásáról. Pest, 1857. (MHHS 1.) 165. p. (L. fejezet).