Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918
Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében 31 mertetésére. 1907-ben a Debreczeni Protestáns Lap közölt egy írást, melynek szerzője a feminizmust alapvetően elfogadta abban az értelemben, hogy ha a nőnek nincs módja eredeti, természetes rendeltetésének megfelelni, nevelés, tanítás, gyógyítás, ápolás és még néhány pálya közül válasszon. „Ha azonban a nő magasabb becsvágytól vagy hiúságtól indíttatva, magasabb bölcseleti vagy jogi tanszakokra vágyik, hogy magát képezze: ezt én már a feminizmus túltengésének tartom... Hát én elhiszem, hogy vannak és lehetnek mindig oly nők, kik a felsőbb tanfolyamokon is megálla- nák helyökön, de ha onnan magasabb hivatalra kiképezve, mint ügyvédek, hírák, diplomaták lépnének hivatalba, menten elvesztenék nőiségöket, ami legfőbb ékességök, mert ott a női erényeket a gyöngédséget és jótékonyságot nem tudnák gyakorolni.”65 A társadalmi kérdések megoldásában viszont meg kell adni nekik a jogot, mert „az annyira óhajtott világbéke is létesülhet és ha ez győzni fog, ebben a győzelemben bizonyára legnagyobb részök és örömük lesz ... a nőknek és anyáknak, kik joggal fognak tiltakozni a háború ellen s nem engedni, hogy az általok felnevelt fiakat véres csatákba, mintegy mészárszékre hurcolják.”66 A háborúk megszüntetését a Sárospataki Református Lapok cikkírója is olyan parlamenttől várta, amelyik felerészben nőkből áll. A nők szavazati jogától ezentúl a férfiak alkotta civilizáció sebeinek begyógyítását lehet várni, „a női munka és kereset szervezése, az anyaság védelme, a leánykereskedelem betiltása, az alkoholizmus korlátozása, s megakadályozása annak, hogy a férfiak heti keresményüket a korcsmában dorbézolják el, míg családjok éhezik”,67 mind olyan feladat, aminek megoldása a nőkre vár. „Nyíltan ki lehet mondanunk a vádat, hogy az eddigi parlamentek a család ügyével s mindazokkal a ... problémákkal, amelyek a családi élet szilárd fennállására, nyugodt virágzására oly végtelen fontosságúk, — nem sokat törődtek. Pedig mindnyájan tudjuk, hogy a tiszta családi élet az erkölcsiség alapja, az államok és nemzetek fennállásának legszilárdabb fundamentuma.”68 Elérkeztünk újra az alapvető női hivatáshoz, a család és azon keresztül a nemzet fenntartásához, amit az 1910-es évek közepén már néhányan úgy is el tudtak képzelni, hogy a politikában való aktív részvétellel gyakorolják a nők. „A női lélek épp65 SEGESVÁRY JÓZSEF: A „feminizmus”. In: Debreczeni Protestáns Lap, 1907. január 19. 35. p. 66 Uo. 35. p. 67 A feminista kongresszus után. In: Sárospataki Református Lapok, 1913. július 6. 235. p. 68 Uo. 235. p.
