Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918
32 Egyháztörténeti Szemle 11/2 (2001) oly magas értékű, mint a férfiúi lélek; e mozgalom ujjmutatásul szolgál az egyháznak arra, hogy a nők nevelésével, gondozásával behatóbban foglalkozzék, hogy ezentúl azokat is Isten országa minél öntudatosabb tagjaivá fölemelni, azok lelkét minél teljesebb mértékben kifejteni igyekezzék. A női lélek nemessége, önzetlen tiszta szeretete, fennkölt idealizmusa — ha gondos ápolásra, teljes kifejlesztésre talál — mind a társadalmi, mind az egyházi életben csak gazdag, az eddiginél gazdagabb gyümölcsöt terem”69 E néhány sort önmagában olvasva, bármelyik a nőnevelés fontosságát taglaló cikk tartalmazhatná, ugyanis az érvrendszer, retorika ugyanaz, csak a női hivatás tartalma és felelőssége tágult ki. A Debreczeni Protestáns Lap 1914-es évfolyamában a Nő c. feminista folyóirat cikkeit ajánlotta olvasóinak, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap pedig 1913-ban közölte Sebestyén Jenő cikkét, melyben a feminista világgyűlésen szerzett benyomásairól írt. Sebestyén az ortodox kálvinista teológia legnagyobb magyarországi képviselője, A református nő lelkivilága c. átfogó, teoretikus mű szerzője a feminista mozgalmat a leghatalmasabb társadalmi mozgalom egyikének tartotta, amely „ha diadalra jut, kihatásában kiszámíthatatlan jelentőségű lesz a társadalom jövő átalakulása szempontjából is. És ha a napilapok némelyike meg is engedheti magának azt az olcsó népszerűséget, hogy fölényes gúnnyal tárgyalja az asszonyok mozgalmát, nekünk, mint egyházi lapnak, megfelelő komolysággal kell róla tudomást szereznünk s annak jelentőségét értékelnünk,”70 „A nőknek a férfiakkal való mechanikus egyenlősítése csak utópia. ... Az egyházi szempont ebben a tekintetben röviden az, hogy valamint a természeti világrendben és az erkölcsi világrendben bizonyos örökkévaló rendelések és törvények vannak, melyek szigorúan megszabják minden életnek létezési formáját, törvényét, úgy a teremtés legmagasabb fokú megnyilvánulásánál, az embernél is, a hogy a régi teológusok mondották, örökkévaló ordinanciák, tehát rendelkezések tették különbözővé a férfit és a nőt. S ez a különbség nemcsak külsőleges, testi, tehát fiziológiai s biológiai, hanem ezek fölött s ezek mellett sokkal inkább pszichikai... épen az által visszük előre az emberiség fejlődését, ha minél inkább elősegítjük azt, hogy a nőben a női-lélek, a férfiban a férfi-lélek a maga teljes gazdagságában kifejlődjék. S a mennyiben a modern nőmozgalom a nő örökkévaló nőiességének megőrzése mellett a nő öntudatossá, szabaddá tételére törekszik, szóval arra, hogy az isteni gondviselés által a női lélek titokzatos világába rejtett erők minél 69 Uo. 236. p. 70 SEBESTYÉN Jenő: Feminista világgyűlés. In: PEIL, 1913. június 22. 389. p.
