Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918

24

Egyháztörténeti Szemle II/2 (2001)

és képes legyen arra, hogy saját magáról s az ő létfenntartásáról gondoskodjék. Miért teremtette volna csak a nőt másképpen?”42

Az elkövetkező időszakban Mátrahegyi elvi fejtegetéseit a társadalmi igény is igazolta, az egyetemi felvételhez kötelező érettségi pedig elengedhetetlenné tette a leánygimnáziumokat. Mátrahegyi cikke után néhány évvel, 1898-ban a Dunántúli Protestáns Lap hasábjain már ezt olvashatjuk: „Ezen döntés [ti. az egyetem kapuinak megnyitása 1895-ben] után fölösleges volna hosszasabban fejtegetni, hogy mindazok az ellenvetések, melyek a nők egyetemre bocsátása ellen élettani, lélektani s társadalmi szempontból felszoktak hozatni; nem bírnak oly súllyal, mint a minőt a középosztályhoz tartozó nők részére tisztességes kenyérnyújtás szükségessége a mérlegbe vet. Részünkről azok közé tartozunk, kik a nő valódi hivatását a családi körben, az anyaságban s a gyermekek nevelésében látják ugyan, de mindenütt ott, hol a nő ezen valódi hivatását nem képes elérni, megnyitandónak véljük számára azon pályákat, melyek folytatására a nőt természet szerint gyöngédebb szervezete képesíti. Miután a statisztika tanúsága, de saját tapasztalataink is mutatják, hogy különösen a középosztályú nők jelentékeny része számos okból, ... valódi női hivatását nem érheti el, lehetővé kell tenni ezek számára a tisztességes, a női önérzetet is kielégítő kenyérpályára jutást.”43

1913-ban pedig már egy református leánygimnázium felállítása vált szükségessé, hiszen ugyanúgy, mint a felsőbb leányiskolák esetében a katolikus egyház megnyitotta a maga leánygimnáziumait és a református leányok számára az állami intézményeken kívül ismét csak ezek látogatása vált lehetővé: „a közvéleményt figyelmen kívül hagyni nem lehet. Ha mi nem állítunk fel ilyen iskolát, felállít más, és a szülők oda fogják vinni leányaikat.”44 A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap ugyanebben az évben közölte Dr. Böszörményi Gézáné cikkét, aki a református nőnevelés céljaként már a képzés legalsótól legfelső fokig való megszervezését fogalmazta meg. „Olyan képzést kell nyújtanunk a nők részére, a milyent nyújtunk a férfiak részére... Nem akarom kétségbe vonni, hogy a női és férfi-lélek természetrajzában lehet némi eltérés, de ha a cél ugyanaz, a hozzávezető út is mért ne lehetne ugyanaz? Gimnáziumokat állítsunk fel leányaink részére,... Tisztában vagyunk vele, hogy veszedelmesebb a félig művelt, áltudású ember, mint az igazi mély tudományé. Ha ez így áll a férfiakra, így áll a nőkre is... A legalsóbb fokú iskolától a legfelsőbbig, az egyetemig igen sok

42 Uo. 719-720. p.

43 ANTAL GÉZA: Nőképzésünk kérdéséhez. In: Dunántúli Protestáns Lap, 1898. augusztus 28.

44 A leánygimnázium. In: Debreczeni Protestáns Lap, 1913. augusztus 16. 513. p.