Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Velladics Márta: A szerzetes rendházak felszámolása II. József korában
Velladics Márta: A szerzetes rendházak felszámolása 23 A kolostorok archívumai jelentős részben a Magyar Kamara Archívumát gazdagították.53 Természetesen itt is akadtak kivételek, mivel a tudományos jellegű kéziratokra, egyéb dokumentumokra — például Historia Domusok — az Egyetemi Könyvtár is igényt tartott. A bezárt rendházak Budára küldött felszerelési tárgyait 1782— 1785 között a Kamarai Számvevőség egyik számtisztje kezelte. 1785- től ez a tevékenység az Egyházi gazdasági osztály felügyelete alá került. 1786-tól olyannyira megsokasodtak a feladatok, hogy az uralkodó az ügyosztályon belül külön hivatal felállítása mellett döntött, így jött létre A templomi felszerelések letéti hivatala (Depositorium officium sacrae supellectilis; Kirchengeräthschaften Depositen Amt), mely 1802- ig működött,54 55 azonban kegytárgyakra vonatkozó iratokat 1824-ig találhatunk az Egyházi gazdasági osztály iratanyagában. Summa summarum A levéltári dokumentumok és az ügymenet ismertetésén túl e rövid tanulmánnyal kettős célt szerettem volna elérni: egyrészt tisztázni a témával kapcsolatban eddig megjelent szakirodalomban szereplő félreértéseket,56 másrészt felhívni a figyelmet arra a hatalmas és sokrétű forrásanyagra, mely az eljárás során, illetve azt követően keletkezett. A források egy része ismert és használt — elsősorban a biztosi jelentések —, azonban sok szempontú, több szakterületre kiterjedő elemzésük még várat magára. A helytartótanácsi és kamarai állagokban felhalmozott iratanyag — többek között — gazdaság-, birtok-, építés-, ipar-, technika-, kultúr-, orvostörténeti, szociológiai feldolgozásra egyaránt alkalmas. E rövid dolgozat doktori disszertációm egyik fejezete, melyben az említett dokumentumok segítségével elsősorban az épületek hasznosításával, a könyvtárak és a berendezési, illetve felszerelési tárgyak — 53 MOL. E 151. (= Magyar Kamara Archívuma. Acta ordinum et monialium); E 152. (- Acta Jesuitical; E 153. (= Acta Paulinorum). 54 FELHŐ - VÖRÖS, 1961. 539-540. p. 55 Például Császár Elemér szerint a szerzetesek nyugdíja kezdetben havi 16 forint, azaz évi 192 forint volt, melyet a Kancellária 1787. június 26-án emelt 300 forintra, majd II. József 350-re. Mivel az általam ismert forrásokban nem találkoztam ilyen összeggel, nem tudom, hogy Császár Elemér mire alapozta ezen állítását. Császár Elemér tévedését bizonyítja a Preßburger Zeitung 1782. február 16-i számában megjelent tudósítás is. „Vermischte Nachrichten. Wien. Nunmehro ist der Pensionsstatus aller Geistlichen entworfen. Der vornehmste, ein Prälat, erhält 800, und die Geistlichen 300 bis 200 Gulden, bis zu ihrer weitern Versorgung. Einer Aebtissin sollen 400, einer Nonne aber 200 oder 150 Gulden Pension abgereicht werden.” CSÁSZÁR, 1901. 426. p.
