Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918
Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében 21 „A katolikus egyház buzgósága a nőnevelés terén abból a felismert érdekből fakadt, hogy az egyház építése során a nők szerepe a vallásos nevelésben elengedhetetlen, a nőkön keresztül lehet a családok vallási életére a legnagyobb hatást gyakorolni. Tehát nemcsak a család nyer, ha felkarolják az ügyet, hanem az egyház is. A klérus egész erejével, áldozatkészségével a nőnevelés felkarolására és ez úton a nők lelkének megnyerésére igyekezik. Ez a törekvés szemünk láttára ölt egyre nagyobb arányokat, körülbelül 25 év óta. A klérus tudja azt, hogy a vallásosság leginkább a női nem oltára s ha a nők érzését, hitét és gondolkozását céljának megfelelően preperálta, akkor övé a jövő, a családban és társadalomban is övé a vezetés — nők által.”35 36 A református nőnevelésben fontos szerepet szántak a hazaszeretetre nevelésnek, amit református örökségként, református felelőségként értelmeztek. A katolikusokkal szembeni kritika jellemző vonása volt hazaelle- nességük hangsúlyozása, nevezetesen, hogy kizárólag egyházuk érdekeit tartották szem előtt, a haza-, nemzetjobbítás nem volt lényeges számukra. A katolikus iskolák egyik legfőbb vonzóereje a protestánsokra nézve is olcsóságukban volt. Ennek kapcsán, a református egyház szempontjából is lényeges szociális problémát érintették a szerzők, mint pl. Görömbei Péter Protestáns Egyházi és Iskolai Lap-ban megjelent írásában: „A konviktussal összekötött nőnöveldékre van mai napság a mi protestáns közönségünknek, a protestáns hitsorsos neveltető szüléknek szüksége. Nemcsak azért, mert az állami felsőbb leányiskolák és az apácák vezetése alatt lévő kath.[olikus] nőneveldék majd nem kivétel nélkül konviktussal vannak berendezve, s ez által van ott olcsóvá, könnyűvé téve a nőnevelés, s ez által édesgetik magukhoz még a prot.[estáns] szülőket is; hanem más, bár felekezeti, de magasabb szempont miatt is. ... A középnemesi és a honoratiorok osztálya ... a protestantizmus zászlóvivői, terjesztői, támaszai és — ahol tőlök telt — patrónusai... Ez az osztály ma a »létért való« harcban emészti fel erejének, tehetségeinek java részét. Sőt maholnap oda jut, ... hogy magának is támogatásra, menedékre lesz szüksége... s magával is tehetetlen lévén, nem lehet többé támasza az egyháznak s odáig jut, hogy a mindennap költségesebbé váló tanítási- és nevelési viszonyok között, segély nélkül, fiúgyermekeit is alig vagy nem is lesz képes neveltetni; leánygyermekei neveltetésére pedig gondolnia sem lehet.”36 Az 1890-es évektől jellemző volt a nőneveléssel kapcsolatban a női hivatás állandó újraértékelése, ez egyrészt az egyetemi képzés, 35 CZINKE ISTVÁN: A protestáns leánynevelés kérdéséhez. In: Sárospataki Lapok, 1896. december 26. 36 GÖRÖMBEI PÉTER: Nőnevelés és a tiszáninneni egyházkerületi nőnevelő intézet fejlesztése. In: PEIL, 1889. november 17. 1461—1461. p.
