Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918
22 Egyháztörténeti Szemle II/2 (2001) és a leánygimnázium-vita, másrészt a nők egyházi, vallásos életben betöltött szerepének felértékelése kapcsán jelentkezett, mely utóbbira a belmissziói teológia volt nagy hatással. Az idézett szerzők mindegyike arra helyezte a hangsúlyt, hogy a társadalmi igényeket nem lehet figyelmen kívül hagyni akkor sem, ha nehéz összeegyeztetni a református elvekkel. Ezért megkeresték azokat az érveket, amelyekkel az ellentmondásokat áthidalhatták. 1892-ben Vikár Béla az Élet c. újság szerkesztője és köre kidolgozott egy leánygimnázium-tervezetet. A leánygimnáziumnak kettős célja lett volna, egyrészt modern nőképzés nemzeti alapon, másrészt a nők felkészítése az egyetem filozófiai és orvosi fakultására. Ezzel kapcsolatban többen is kifejtették véleményüket, legfőképpen a gimnázium ellen. A nő eredendő hivatását látták veszélyeztetve a nők továbbképzése által, amely a szerzők véleménye szerint a család, a társadalom alapjának megrendülését idézte volna elő. „A teljes nő-emancipatio, a társadalom legelső alapját, a családi életet támadná meg... Az emancipált nő minden lehet, csak gyermekeinek nevelője nem; mindent tudhat, csak gyermekeit nevelni nem. ... Két úrnak szolgálni lehetetlen.”37 Szőts Farkas a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap szerkesztője pl. bár lapját a nőnevelés mindenkori barátjának tartotta, a leánygimnáziumok kérdéséről mintegy az egész „folyóirat nevében” így nyilat kozott: „A nőnevelés azon túlhajtott és félszeg alakjával, mely a leány- gimnázium idétlen eszméjében felszínre került, sehogy sem tudunk megbarátkozni... A nevelés főelve az, hogy a fiukat és leányokat természetüknek, hivatásuknak, viszonyainknak megfelelő pályára, feladatra neveljük. A nő természetes hivatása pedig nem lehet más, mint az hogy hitves, családanya, honleány és művelt nő legyen, a leánygimnázium pedig kiragadja a nőt e hivatása köréből, midőn célul a legmagasabb fokú tudományos képzettséget, az egyetemi pályát tűzi ki.”38 Tóth Pál, mint a miskolci felsőbb leányiskola igazgatója a nőnevelés céljának a nő hagyományos hivatására való felkészítést tekintette. Érvelésében egy a korszakra jellemző, és a Millennium időszakában egyre elterjedtebb gondolatot találunk, nevezetesen a magyar géniusz ideáját. „Fejlődésünk minden tényezőjénél lehet a mívelt, nagy nemzeteket utánozni, sőt az ipar, kereskedelem meg is követelik; de az iskolai nevelésnél első a nemzeti szellem, a sokszor hangoztatott, de meg nem értett nemzeti genius... a magyar nemzet józansága, őszinte tiszta érzése, de kimondom lovagiassága is tiltakozik ily intézmény létre37 PÉTER MIHÁLY: A leánygimnázium és nőnevelés kérdéséhez. In: Sárospataki Lapok, 1893. január 16. 54. p. 38 SzÖTS FARKAS: Leánygimnázium Budapesten. In: PEIL, 1892. augusztus 4. 516. p.
