Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918
Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében 19 hogy az intézet tulajdonosnőjét mamának hívják, s egy csoport leányka az elsavanyodott kedélyű gouvernante fegyelme alatt él együtt, a családi élet nem kárpótolható, s annyival kevésbé mert mindenütt kirí, hogy az intézet üzlet, melynek végcélja a jövedelem fokozása. Míg a szülőkkel drága tandíjat fizettetnek, a városból a legolcsóbb tanerőket szerzik meg órák adására nyomorult díjazásért. Reclamenak aztán néha egy pár neves írót vagy paedagogot szereznek, de a kik legkevesebbet lendítenek az intézet ügyén. Mindenben a külső látszatra helyezik a súlyt, s a növendék hibáit nem hogy kiirtanák, hanem inkább dédelgetik. Úgy látszik az egész képzés oda irányul, hogy a leányt a társaságban megjelenésre, vagy épen férjhezmenetelre szellemileg kistafí- rozzák, a miért is a külső ügyességekre s azon tulajdonok elsajátítására törekednek, melyekkel aránylag rövid idő alatt sokat lehet mutatni. ... így fejlesztik a növendékekben a valódi képzettségre törekvés helyett a műveltség látszatával való tetszelgést és hiúságot. ... Jórészt a nevelés említett hibái, helyesebben bűnei okozzák a mostani nőképzésnek egyik leggyakoribb és legnagyobb árnyoldalát: az alapos műveltség hiányát és a felületességet... A zárdák a leányokat családjuk köréből egészen kiveszik s a világtól mesterségesen elzárva nevelik, elannyi- ra, hogy a legtöbb helyen még csak az ablakhoz sem szabad menniök. Emellett olyanok nevelik őket, kikre nézve a családélet idegenné vált, kik arról mint szerintük tökéletlenről egy tökéletesebb szent életért végképp lemondtak. A világról lemondott, a társas élettől el szigetelt apáca, angolszűz vagy nénike bizonyára legkevésbé képes növendékeit a társadalmi életre előkészíteni, s a világban őket fenyegetendő veszélyek ellenében megerősíteni.”31 A 70-es évek végén, a 80-as években több cikkben is számba vették azokat a pályákat, amelyekre a nők is alkalmasak lehetnek. „Megnevezhetünk némely munkakört, melyre a női egyéniség egyáltalában nem alkalmas. Ilyenek... a katonáskodás, ... politikai szereplés, melynek izgalmai egészen kivetkőztetnék a nőt jelleméből, az ügyvédkedés, s jórészt a bírói pálya stb. Ellenben nagy sikerrel működhetnek ott, ahol, üdvös a cselekvőnek alanyisága, s általában ahol szenvedélytelen, csöndes foglalkozásról van szó, mint pl. a távirdai, postai, s bizonyos vasúti és kereskedelmi állomásokon, némely ipar körében, vagy a szeretetteljes bánásmódot igénylő gyermeknevelés és oktatásnál, még a gyógyításnál is. A művészeti ágak közül a színészetben már is egy fokon állnak a férfiakkal, kevésbé a zenében, még kevésbé előhaladottak a festészet és szobrászatban. Az irodalmi működéstől s a tudomány művelésétől nincs okunk a nőket visszatartani.”32 „A nők31 BallAGI ALADÁR: Nőképzésünk és Molnár Aladár. In: PEIL, 1877. január 21. 82-83., 1877. január 28. 107-108. p. 32 Uo. 109. p.
