Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918

8

Egyháztörténeti Szemle 11/2 (2001)

cikke után szerkesztői megjegyzésként áll: „örvendünk, hogy az úgynevezett »világiak« beszélnek az örökkévaló világokrul.”

A nők egyenjogúsítása mellet érvelők egy része azt a liberális szemléletet vallotta, amely a reformkor óta a különféle jogfosztott állapotú társadalmi csoportokon kívánt segíteni, s a nők és férfiak egyenlőségéből kiindulva, a nők képzése és hivatalviselése mellett állt. A másik megközelítés, amely több ponton kritizálta az előbbit, a keresztény ideológia alapján állt, és a két nem egyenjogúságát teológiailag, a Teremtésben megnyilatkozó isteni szándékban látta bizonyítottnak. A női hivatást nemcsak önmagában szemlélte, hanem a férfi hivatásával összehasonlítva, a két nemet egymást kiegészítő, elválaszthatatlan egésznek tekintette. Józsa Zsigmond a Genesisből kiindulva fejtette ki véleményét és érvelt amellett, hogy a nő igazi hivatását csak családban töltheti be. „A liberálizmusnak nagy barátai vagyunk; a józan haladást, az észszerű reformokat szintén pártoljuk, de teljességgel nem tudunk kibékülni azzal a túlzott liberalitással, mely a női emancipáció egy némely barátainál észlelhető. A legnagyobb mértékben elfogultnak kell tartanunk azt a gondolkozást, a mely nem akarja belátni, hogy a nő hivatása oly végtelenül különbözik a férfiétól. A nőnek, a Teremtő végzése szerint, rendeltetése az, hogy anyává legyen; egész szervezete úgy van alkotva, berendezve, hogy életet adjon egy más lénynek kit sok ideig szíve alatt és önvérével táplál. Természetének alapvonása a gyöngédség, a háziasság. A férfi szerepe más. Ő a család alapítója és hogy úgy mondjuk: az utána következő generációnak plán- tálója. 0 hordozza az élet terheit: államot, egyházat és társadalmat kell teremtenie, kormányoznia és rendeznie; egy életpályát kell alkot- nia, igen gyakran óriási erőmegfeszítést igénylő küzdelemmel. Szellem-világának hatalmánál és testi szervezetének erejénél fogva, rendeltetése az, hogy legyen a nőnek, a szó intelligens értelmében ura, de egyszersmind gyöngéd támasza, hűséges oltalmazója.”5 „Azt az alaptalan meggyőződést táplálják, hogy a nőt szellemi képességei feljogosítják a magasabb kultúrának a férfival teljesen egyenrangú tényezőjévé lenni. ... Arra mutatnék, hogy lássék bár a nő néha, a természet különös aberrációja folytán, a férfi missziójára teljesen alkalmasnak, mégis csak addig marad igazán nő... míg a családban marad, míg oly nevelést nyer, melyet az anya és házi nő fontos hivatása tőle megkövetel.”6 Bár mindkét irányzat a nőnevelést, a nők művelődését sürgősen megoldandó problémának tekintette, a tanulás célját másban látta.

Az egyházi lapokban természetszerűleg jelen volt a nőről vallott nézetnek az eredendő bűnnel való összekapcsolása, amely magyarázatul

5 JÓZSA ZSIGMOND: Az első emberek IV. In: Protestáns Közlöny, 1889. július 11. 257. p.

6 Uo. 257-258. p.