Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében, 1867-1918
Sárai Szabó Katalin: Nőkép a református sajtó tükrében 5 lányok nevelésének magasabbra, később a férfiakéval azonos színvonalra emelése vált. A népiskolai képzés nívójának emelése, a lányok felsőbb lányiskolái majd, egyetemi képzésének lehetősége és végül a leányközépiskolák létrehozása volt az az út, amely mutatta ennek az irányzatnak a sikereit. A cikkek között legnagyobb számban a nőneveléssel, a leányiskolákkal foglalkozó írásokat találunk, ezeken kívül a női hivatás, női szerep, a különböző női munkák (pl. tanítónő), a női egyesületek, a nők egyházi szerepe foglalkoztatta a cikkírókat. Munkám során abból indultam ki, hogy a társadalmi mozgalmakra, változásokra az egyes érdekcsoportok, rétegek, egyházak saját ideológiájuk és nézeteik által meghatározott módon reagáltak, és ha konszenzus született is az egyes kérdésekben, az érvrendszerben fellelhetőek a megkülönböztető jegyek. Ezek megismerésével sokkal árnyaltabb képet kaphatunk a nőkkel kapcsolatos nézetekről, melyek feltárása a hazai nőtörténetírás egyik kevéssé kutatott területe. Jelen kutatás a református egyház meghatározó köreinek folyóiratokban megjelent cikkeit veszi számba abból a szempontból, hogy az időszak során milyen változások, milyen jellegzetes vélemények és ellenvélemények ütköztek. Ez a forrástípus nem tárja fel a református társadalom egészének véleményét, — hiszen pl. maguk a nők is csak elvétve szólalnak meg —, de azokra a főbb irányokra mindenképpen rámutat, amelyek a református közvéleményt jellemezték. Az ideális női hivatás A női hivatással, nőneveléssel kapcsolatos állásfoglalás alapja az ideális nőről alkotott kép. Jelen esetben: mi jellemezte a folyóirat szerzői számára az ideális református nőt, mit tartottak legfontosabb hivatásának a társadalmi és az egyházi életben, s ennek elérése érdekében milyen nevelési célkitűzéseik voltak. A református nő fogalmát már az elején érdemes pontosítani. A szerzők ugyanis a középosztálybeli, tovább szűkítve a református egyház magját jelentő lelkészek, tanítók, református értelmiségiek, hivatalnokok körének női ideálját kívánták megalkotni. Természetesen az ideális nőről alkotott kép változott a korszakban, egyre tágult az a tevékenységi kör, társadalmi szerep, s ezzel együtt az a felelősség, amit a nő számára kijelöltek. Ki kell emelnem a kijelölés szót, ugyanis ezekben a kérdésekben a nők csak az 1900-as évek elején hallatták hangjukat a lapok hasábjain, akkor is néhány cikkről van szó, tehát a kép, amit az elemzés során kapunk, a férfiak, azon belül is az egyházi elit véleményét tükrözi.
