Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - RECENZIÓK - Holopcev Péter: Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953

208

Egyháztörténet! Szemle II/l (2001)

után is folytatódott a klérus elleni támadások sorozata. A békepapok mozgalma, a szerzetesek internálása, végül Grősz József kalocsai érsek letartóztatása mind-mind a katolikus egyház felmorzsolását óhajtotta elősegíteni. Az MDP vezetősége úgy vélte, hogy a papság megosztásával, illetve az egyház elleni folyamatos rágalomhadjárattal egy-két év alatt ki tudja törölni a magyar népből a kereszténységet. Tévedtek! A dokumentumokat olvasva mindenki előtt világossá válik, hogy a Rá- kosi-diktatúra legvadabb éveiben is a templomok tele voltak és a hitoktatásra járó fiatalok száma is jelentős.

Szabó Csaba lenyűgöző mennyiségű forrás és szakirodalom felhasználásával mutatja be az eseményeket. Részletesen foglalkozik az Állami Egyházügyi Hivatal felállításával, bemutatja működési kereteit, ezzel is elősegíti a dokumentumok könnyebb megértését. Tanulmánya befejező részében azt vizsgálja, hogy Nagy Imre reformjai hoztak-e enyhülést az egyház számára. Idézve őt: a kormányost ugyan kicserélték, de a rendszer alkotórészei a régiek maradtak. Ez az állapot hol enyhébb, hol szigorúbb formában, de a rendszerváltásig fennmaradt. Szintén az első fejezetben foglalkozik a szerkesztő a dokumentumok illetve a két főszereplő bemutatásával.

A hatvanas éveiben járó nyugdíjas tanár szinte megszállottan járta Budapest templomait és gyűjtötte az információkat. Heti jelentéseiben összegezve adta tovább tapasztalatait. Ezek a jelentések azonban kevés „használható” információt tartalmaztak. A prédikációk szövegmagyarázatai legtöbbször saját kommentárjai. A teológiai magyarázatokban is mindig a kétértelmű kifejezéseket kereste és saját szája íze szerint magyarázta. Jól megtanulta a leckét: az osztályharc állandó élesedése és a kötelező éberség jegyében mindent a klerikális reakció megnyilvánulásának tartott, mindenütt rendszerellenes összeesküvést akart leleplezni. Jelentéseiben nemcsak a templomokban tapasztaltakat írja le, hanem gyakran megemlékezik az egyes oktatási intézményekben tanító kollégáiról is. Valószínűleg ki akart törni a szürke kisemberek tömegéből és magát James Bondnak képzelve, úgy vélhette, hogy megfigyelései és jelentései nélkülözhetetlenek az állami szervek számára. Jellemző egy alkalommal a falragasz esete: mindent elkövetett annak érdekében, hogy valamely hivatalos szerv intézkedjen az általa felderített „ellenzéki” röpcédula megsemmisítésére. A templomokban gyakran provokálta a hívőket vagy az egyházi személyeket, így akart kicsikarni tőlük rendszerellenes nyilatkozatot. A szerkesztő kutatásai alapján a besúgó legalább öt évig dolgozott. Az előbbieket figyelembe véve kizártnak tartom, hogy ne jöttek volna rá a kilétére, ezért jelenlétében bizonyára eleve óvatosabban fogalmaztak.