Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - RECENZIÓK - Holopcev Péter: Egyházügyi hangulat-jelentések 1951, 1953
Recenziók 209 A másik főszereplő a Fővárosi Tanács VB egyházügyi előadója. Feladatai közé tartozott az illetőségi területén működő egyházak ellenőrzése, igazgatása mellett az ügynöki jelentések begyűjtése, összegzése és továbbítása. 0 hivatalnokként végezte munkáját és jelentéseiben nyoma sincs a fentebb említett lelkesedésnek, megszállottságnak. Egyszerűen rendezte és továbbította a beérkezett információkat. A második—harmadik fejezet a jelentések gyűjteménye. Kezdődik az „ügynök” négy 1951. évi (november—december) jelentésével, majd folytatódik az 1953. évi heti jelentésekkel. Bár az előző fejezetben a szerkesztő részletesen bemutatta a forrásokat és szereplőit, mégsem kapunk arra választ, mi a források kiválasztásának szempontja. Nevezetesen az 1952. évről nincs anyag, vagy a kiadvány koncepciójába nem fért bele. Logikus, hogy az 1951-ben létrehozott AEH teljes kiépülése után kezdődnek a jelentések (ezért november és december), illetve az 1953-as év jelentéseinek teljes közlésével részletesebb képet kaphat az olvasó az eseménydús év történéseiről. Ugyanígy kérdéses a harmadik fejezetben az egyházügyi előadó havi jelentéseinél az 1951-es év. Még egy megjegyzés: az előadó Sztálin halálának visszhangjánál hivatkozik ügynöke jelentésére, de annak írásbeli beszámolóiban ennek nyomát sem találjuk. Célszerű lett volna ezeket az ellentmondásokat feloldani. A negyedik fejezet egy gondosan összeállított adattár a dokumentumokban előforduló templomok és iskolák jegyzékével, valamint a kötetben szereplő személyek életrajzi adataival. Szabó Csaba szakmailag megalapozott munkája nagy segítséget nyújt az 1945—53 közötti korszak kommunista egyházpolitikájának megítélésében. A kötet a maga nemében újszerű, hiszen nem jelent még meg eddig hasonló jellegű feldolgozás. A dokumentumok a katolikus egyházra vonatkozó információk mellett értékes korképet nyújtanak Budapest mindennapi életéről, a kor emberének gondolkodásáról. Az új forráscsoport bemutatásával a szerző egyben új lehetőséget is felvetett a korszak iratainak feltárásában, hiszen még közel sem merítették ki a kutatók a feldolgozás összes módszertani lehetőségét. A kötet jó szívvel ajánlható — elsősorban a fiatalabb generációk számára. (Holopcev Péter)
