Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)

2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Velladics Márta: A szerzetes rendházak felszámolása II. József korában

18

Egyháztörténeti Szemle II/1 (2001)

négy héttel a kihirdetést követően egy előre meghatározott napon kellett megrendezni, míg az állatállomány, a gyorsan romló természetbeni javak — zsír, liszt, hús, zöldségek, friss és aszalt gyümölcsök stb. —, munkaeszközök, valamint a tűzifa aukcióját az időpont előtt két héttel hirdették ki a környező településeken. Ez utóbbit a szerzetesek — az 1782. február 4-én kelt leirat értelmében — szabadon használhatták, azonban az állítólagos lopások miatt 1786-tól a fát is elárverezték. A főárverést hat héttel korábban a sajtóban tették közzé (53. pont).32 A biztosoknak figyelniük kellett arra, hogy az inventáriumba felvett tételszámok, illetve az azon belüli tételek hasonló módon szerepeljenek az aukción és az arról készült táblázatban. (17. tábla) A rendelkezés lényege, hogy nem lehetett tételeket a gyorsabb eladás reményében összevonni. A befolyt összeget elismervény ellenében a legközelebbi sóvagy harmincadhivatalnak adták át (53. pont).

Végül az instrukció két dologra hívta fel a biztosok figyelmét. Egyrészt ha úgy ítélték meg, hogy a gazdasági ügyek hatékonyabban, nagyobb haszonnal működtethetők s erről az új alkalmazottak véleményét is meghallgatták, javaslattal élhettek felettes hatóságuk felé (51. pont). Másrészt nyomatékosan figyelmeztette a komisszáriusokat a pontos és lelkiismeretes munkavégzésre s arra, hogy jelentésüket a feloszlatás befejezése után tizennégy nappal az országos hatóságnak megküldeni kötelesek (54. pont).

Az 1786-ban kiadott szabályzat több tanulsággal is szolgál. Egyrészt e szerteágazó feladat — egy szerzetesi intézmény felszámolása — mai szemmel is hatalmas felelősséggel járt. A négy kiküldöttnek egy addig számukra ismeretlen birtoktest irányítását kellett egyik napról a másikra átvenniük, gondoskodni a készpénz, kötvények, drágaságoknak az elszállításáról, dönteni a folyamatban lévő pénzügyekről, a javak kezeléséről (terménybetakarítás, eladás stb.), intézkedni a szerzetesekről és az alkalmazottakról, megszervezni az árveréseket stb. Mindemellett nem szabad elfelejtkeznünk arról az óriási adminisztrációról, papírmunkáról, ami ezzel a megbízatással járt.33 Másrészt komoly felelősség hárult a kolostor elöljárójára és az egyes részfeladatokat végző, felügyelő szerzetesekre, hiszen az ő nyilatkozataiktól függött a biztosok munkája. Harmadrészt megdöbbentő az időnek a rövidsége, ami a komisszáriusok rendelkezésére

32 Csak néhány példa: Preßburger Zeitung 19. August 1786.; 20. September 1786.; 8. November 1786.; 12. Oktober 1791.

33 Ehhez lásd például a jászói premontrei prépostság feloszlatási aktájának tartalom- jegyzékét. Mivel a rendház elég kiterjedt birtokokkal rendelkezett, az összesítés hetven kimutatást tartalmaz. MOL. C 103. Prämonstratenser-Klöster: Jaßov, ff. 252-253.