Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Velladics Márta: A szerzetes rendházak felszámolása II. József korában
Velladics Márta: A szerzetes rendházak felszámolása 17 tor tulajdonából, fennhatósága alól. Tehát a felszámolást végző négy embernek hat héten belül nemcsak az összeírást kellett elvégeznie, de végre kellett hajtania a megfelelő földek bérbeadását, illetve a természetbeni javak eladását (24. pont), mivel a szolgálók elbocsájtása után nem lett volna, aki gondoskodjon azokról. Ugyanakkor sok rendházban a szerzetesek végezték a munkák jelentős részét. A biztosok döntöttek arról, hogy a további fenntartáshoz, működtetéshez hány emberre van szükségük. A feleslegessé vált alkalmazottakat hat hét leteltével elküldték, a megmaradó, illetve bizonyos esetekben újonnan felvett személyzetről kimutatást készítettek (50. pont, 16. tábla). A távozók bérét a kilépés napjáig kifizették, a maradók, illetve újonnan belépők bérét időarányosan („pro Rata Temporis”) az uradalmi kasszából egyenlítették ki. Kivételt képeztek azok, akiknél a bér elmaradása két, három vagy többéves volt. Ezekről a hátralékokról a kolostori elöljáró írásban nyilatkozott s a végső döntést ismét az országos hatóság hozta meg (52. pont). A régi-új személyzethez tartozott a már említett gondnok, illetve számadó. Az épületegyüttest felügyelő „házmester” kiválasztásánál elsődleges szempont volt, hogy becsületes, lelkiismeretes és írástudós legyen. Személyéért, megbízhatóságáért a helyi hatóság kezeskedett. Munkája fejében havi 15 forint illetményt és teljes ellátást — ott kellett, hogy lakjon a rendházban — kapott.31 A fent említett épületgondnokkal párhuzamosan a kolostorhoz tartozó ún. nemesi birtokokon a számadó irányította, felügyelte a teendőket. Az instrukció értelmében — akár megtartották a régi alkalmazottat, akár újat neveztek ki — megbízható, szorgalmas, a gazdasághoz és a számlavezetéshez értő, németül beszélő ember kellett, hogy legyen, aki annak fejében, hogy fizetésének kétszeresét kaucióba letette és a kamarai pénztárosnál meglévő kötelezvényt („Revers”) a feleségével együtt aláírta, majd esküt tett, átvehette, illetve folytathatta a birtokon eddig végzett munkát (49. pont). A vidéki földbirtokon fekvő („Landgut”) rendházak esetében ezt a feladatot az ott dolgozó uradalmi hivatalnokok látták el (30. pont). Személyükre vonatkozóan a rendelkezés nem szab a számadóéhoz hasonló feltételeket. Az előzőekben szó volt arról, hogy mire a fölöslegessé vált személyzet elhagyta az intézményt a fölöslegessé vált terményektől és tárgyaktól is meg kellett szabadulni. A bérbe adandó vagyonrészek licitációját 31 Hivatalba lépésekor átvette az épületegyüttes inventáriumát s ebben követte folyamatosan — a biztosok tájékoztatása alapján — a rábízott javak eladását. Ez két okból is fontos volt: egyrészt ellenőrizte a tranzakciókat, másrészt biztosítékot jelentett a számára, hogy később olyan értéket ne követelhessenek rajta, melynek szabályos árverése megtörtént (29. pont).
