Egyháztörténeti Szemle 2. (2001)
2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Velladics Márta: A szerzetes rendházak felszámolása II. József korában
Velladics Márta: A szerzetes rendházak felszámolása 15 sok két megyei delegálttal együtt felkeresték az elszámolási kötelezettséggel bíró alkalmazottat, s miután felvilágosították a kolostorban kialakult helyzetről, átvették tőle az uradalom kulcsait, minden számlát, hivatali könyvet, úrbéri összeírást lefoglaltak s a hivatalnokot elszámolásra szólították fel.28 A kulcsok és könyvek a leltár befejeztéig a biztosoknál maradtak, ezt követően azokat — a számlák és urbáriumok kivételével, melyet az országos hivatalnak küldtek el — az új gondnoknak adták át. Ha számlákat nem találtak, akkor azok helyett a hivatali könyveket nyújtották be az országos hatóságnak betekintésre (41. pont). Ezt követően a helyi hivatalnok által készített beszámolót összevetették az általuk készített inventáriummal (14. tábla) s a kettő között jelentkező eltérést — legyen az többlet vagy hiány — pontról pontra kivizsgálták és a végeredményt a jelentésükben összegezték (42. pont). Az úrbéres földek leírásához az urbárium szolgált segítségül, így az összeírásnak ez a része tartalmazta az úrbéresek nevét és a kezelésükben lévő terület nagyságát. Az allodiális földek esetében regisztrálták a terület méretét, minőségét, a belőlük származó éves jövedelmekkel, bevételekkel és kiadásokkal együtt, valamint a kolostori elöljáró nyilatkozatát kérték arról, hogy milyen jogon birtokolja az intézmény a szóban forgó telkeket. Ha zálogként került hozzájuk, akkor mikor, milyen feltételekkel történt, illetve ha ezek még feloldhatók, mikor van itt az ideje. Sőt, azt is megvizsgálták és a kolostori levéltár dokumentumaival igazolták, hogy ezen az alapon más földterületre a rendház nem tarthat-e igényt. Az allodiális földek közé sorolták, de külön írták össze azokat a birtokrészeket, melyeket haszonélvezetre adtak bérbe. Ezek a területek az arra utaló megjegyzéssel jelennek meg az inventáriumban s azokról a 15. tábla szerint készült kimutatás (48. pont). A komisszáriusok idevonatkozó leltára a birtokokon lévő épületek leírásával, becslésével és tervrajzával vált teljessé (47. pont). A földek felülvizsgálatát az uradalomban található tárgyak („Wirth- schaftsgeräthschaften”) inventáriuma követte. A mindenre kiterjedő leltár célja volt, hogy azokat a már megkötött és megkötendő szerződésekbe mindenkor közbe lehessen iktatni (43. pont). A már létező bérleti kontraktusok esetében az inventáriumot a bérlő, az alkalmazott és a kolostori elöljáró előtt vették fel. Ezekből a leltárakból három példány készült: egyet a kolostori inventáriumhoz csatoltak, egyet a bérlő, egyet pedig a birtokon dolgozó hivatalnok kapott kézhez az aláírás 28 Az instrukció hasonló intézkedést írt elő abban az esetben, ha birtokot nem világi, hanem egyházi személy igazgatta (46. pont).
