Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Vilmos: Ökumenikus tendenciák a 19-20. századi magyarországi városi temetkezésben
Tóth Vilmos: Ökumenikus tendenciák a városi temetkezésben 123 dasági és kulturális prosperitás egy időre maga mögé tudta utasítani minden egyes vallás értékrendjét. II. A következőkben, esettanulmányként, a budapesti Kerepesi úti temető síremlék-együtteséből emelünk ki néhány példát, a fenti szempontok illusztrálására. Ez a temető a 19. század második és a 20. század első felének egyik legreprezentatívabb hazai kultikus területe volt. Az itteni síremlékek a történelmi és a polgári elit, valamint részben a középosztályok temetkezését tükrözik. Nem adnak képet a teljes akkori magyar társadalom funerális szokásairól, a fent leírtakra azonban kiváló példákkal szolgálnak. A Kerepesi úti temető kialakításakor, illetve hivatalos megnyitásakor (1849) Pest város vezetősége hangsúlyozottan deklarálta, hogy egy köztemetőről van szó, ahol az egyes felekezeteknek vegyesen kell temetkezniük (közel húsz évvel a fent említett törvény megszületése előtt). A temetőben ténylegesen elkülönülve valóban csak Pest görög keleti vallású lakosai - szerbek, románok és görögök - temetkeztek, de 1885-ben ezt a szegregációt is megszüntették. (Addigra azonban ez a részterület elnyert egy olyan összképet, amelyet egyetlen felekezet síremlékei határoztak meg, és ebből a szempontból ma is unikálisnak számít a Kerepesi úti temetőn belül.) 1874-ben a temető addigi területéből hasították ki a Salgótarjáni úti zsidó temető területét, és ezt fallal is elválasztották a keresztény temetőtől. A temető múlt századi képében a vallási szféra elsősorban a három közös kegyeleti helyen és a kápolnában kapott hangsúlyt. Ezeket azonban a korabeli kiadványok nem említik a temető fő látványosságai között. A megnyitás utáni évtizedekben a temető legkitüntetettebb részterülete a falsírboltok sora volt, ahol a síremlékek szembetűnő különbségei az egyes családok tehetősségére, és nem vallására utaltak. A falsírboltok religiózus demokráciája akkoriban Magyarországon egyedülálló volt: vegyesen temetkeztek a római, görög és örmény katolikusok, a protestánsok, a görög keletiek és a kitért zsidók. Egy sorban, 3 3A temető történetének részletesebb bemutatását ld.: TÓTH VILMOS: A Kerepesi úti temető másfél évszázada. In: Budapesti Negyed, 1999. 2. sz. 3-126. p.
