Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)

2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Krisztina: Egyházlátogatás az esztergomi főegyházmegyében a 16-17. században

68

Egyháztörténeti Szemle 1/1 (2000)

Most néhány példa alapján azt szeretném bemutatni, hogyan változott az egyházlátogatások fogadtatása katolikus és protestáns részről a katolikus egyház tekintélyének megerősödésével párhuzamosan.

Az 1526 után kialakult zűrzavaros helyzetben Oláh Miklós esztergomi érsekké való választása volt az első lépés a katolikus egyház régi tekintélyének visszaállítására. Ezt Oláh az alsópapság szigorú megreformálásával próbálta elérni, ezért már 1557-ben Pozsonyba idéztette egyházmegyéje plébánosait felszentelésüket igazoló irataikkal együtt, azonban ezt a már új tanokhoz csatlakozott városok és földesurak nem engedélyezték lelkészeiknek, ezért Oláh az uralkodóhoz fordult segítségért.9 10 * így került az 1557-es országgyűlés határozatai közé a zsinatok tartását és egyházlátogatásokat elrendelő cikkely (1557/10. te.), amelynek értelmében Oláh 1559 és 1562 között általános vizitációt tartott egyházmegyéjében. Célja főként az volt, hogy a nem megfelelő képzettségű papokról tájékoztatást kapjon, akikkel azután az érsek nem bánt kesztyűs kézzel, hiszen mint Melachton egyik leveléből tudjuk 1555-ben már háromszáz olyan pap volt, akiket az érsek nem talált alkalmasnak a plébánosi feladatok ellátására és hivatalából elűzött.” Az 1559 és 1560 között lezajlott vizitáció Árva, Turóc, Nyitra, Pozsony, Bars, Esztergom, Komárom, Hont, Liptó és Torna megye plébániáit vizsgálta meg, bár voltak olyan megyék, amelynek egy részét a töröktől való félelem miatt nem tudta megközelíteni. A vizitációkból nagyon szomorú kép tárul elénk a papok képzettségére és erkölcsi életére vonatkozólag: a plébániák egy részén nem volt pap, egy részén olyan pap volt, aki nem tudta felmutatni felszentelési bizonyítványát, egy részén pedig olyan, akinek erkölcsi élete bizony sok kívánni valót hagyott maga után. Szinte minden papnak volt felesége, iszákos volt és néha egy jó kis verekedéstől sem riadt vissza. Említsük meg a Nyitra megyében lévő Nagybossány plébánosát, akit a falu lakói, mivel elcsábította egy nemes ember lányát, elűzték a plébániáról, ezért egy zsellér házban volt kénytelen élni.

901áh Miklós érsekségére: Beke MARGIT: Oláh Miklós tevékenysége az esztergomi érseki székben (1553-1568). In: BEKE MARGIT (szerk.): Kezdés és újrakezdés. Bp., 1993. (Strigonium Antiquum 2.) 19-24. p.; KOLLÁNYI FERENC: Oláh Miklós. In: Katholikus Szemle, 1888. 16-64. p.

i0Thury Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története. I. köt. Pápa, 1908.

(Reprint: Pozsony, 1998.; továbbiakban: THURY, 1908.) 58. p.

“ThURY, 1908. 59. p.