Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kőfalvi Tamás: A hiteleshelyi oklevelek egyháztörténeti tanulságai
56 Egyháztörténeti Szemle 1/1 (2000) helyreállításának elősegítése érdekében pedig elengedi a János két szőlője után szedett kilencedet és tizedet. Az egyik szőlő a város fölött északra, a kolostor része mellett, a Szentlászlóra vivő nagy úttól délre, a másik pedig a város nyugati részén, Benedek fia: Mihály, Szabó László, a Mindenszentek templom papja: György, Varga Moor, Bakó Elyas, Simon és István, valamint Fonag János, a monostor polgárainak szőlője mellett fekszik. Az adómentesség akkor is érvényes, ha az apát vagy emberei, ínségük miatt a polgároknak, Jánosnak, vagy az épület lakóinak a borára adót akarnának kivetni. A hiteleshelyi okleveleknek egyik legjelentősebb egyháztörténeti értékük, hogy lehetővé teszik a hiteleshelyi munka szereplőinek megismerését, ezáltal pedig a hiteleshely létszámának megbecslését.29 Az oklevelek egy részének végén ugyanis, az oklevél hitelének erősítése érdekében a hiteleshelyi munkában részt vevő káptalani, illetve kon- venti tisztségviselőket is felsorolták. Erre mindenekelőtt a privilégiumok, vagyis az ünnepélyes formában kiállított, különösen fontos jogokat biztosító oklevelek esetében került sor.30 A hiteleshelyek tagjairól más módon is kerülhetett információ a hivatalos kiadványokba. A hiteleshelyek ugyanis munkájukat két fő színtéren végezték. Az egyik ezek közül maga a káptalan vagy a kon- vent területe volt, ahol az ügyfelek személyesen vagy képviselőik révén megjelentek, és ügyeikről bevallást, jogi tartalmú nyilatkozatot (fassio) tettek. A jogélet hivatalos szerveinek parancsára végzett eljárások legnagyobb része ezzel szemben a hiteleshelytől távolabb, akár több napi járóföldre történt. Ezekben az esetekben a hiteleshely, általában egy világi megbízott mellé rendelte saját kiküldöttjét, akinek az volt a feladata, hogy a világi személy eljárásánál tanúként szerepeljen és az ügy jogi lépéseit a hiteleshelyhez visszatérve igazolja.31 A hiteleshelyi tanúk kiválasztását valószínűleg több szempont együttesen határozta meg. Mivel a külső hiteleshelyi munka a káptalan, illetve a konvent közösségétől távol, ráadásul világi környezetben eltöltött 29A pécsi káptalan esetében Id.: KOSZTA LÁSZLÓ: A pécsi székeskóptalan hiteleshelyi tevékenysége (1214-1353). Pécs, 1998. (továbbiakban: KOSZTA, 1998.) 110-111. p. “Ezeknek a névsoroknak az elemzésére ld.: HUNYADI ZSOLT: A székesfehérvári johan- nita konvent hiteleshelyi tevékenysége az Árpád-korban. In: Capitulum I. 54-55. p.; KŐFALVI Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi tevékenysége az Árpádkorban. (1254-1301) In: Capitulum I. 144-146. p. 31A pécsi káptalan által végzett külső hiteleshelyi tevékenység mintaszerű elemzését ld. KOSZTA, 1998. 105-116. p.
