Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kőfalvi Tamás: A hiteleshelyi oklevelek egyháztörténeti tanulságai
Kőfalvi Tamás: Hitelcshelyi oklevelek 57 napokat jelentett, ami a fegyelem és a liturgikus kötelezettségek megtartása szempontjából különösen a szerzetesek esetében jelentett komoly próbatételt, ezért minden bizonnyal csak a legmegbízhatóbb személyeket igyekeztek külső hiteleshelyi feladatok ellátására küldeni. Természetesen a már túlzottan idős, beteges emberek, lelki szüárdsá- guk ellenére sem voltak alkalmasak az ilyen munkák elvégzésére. Az érett kor azonban nemcsak azért volt fontos, hogy az illető a világi élet csábításainak könnyebben ellent tudjon állni, hanem azért is, mert az eljárások során, a feljegyzések készítéséhez nagy szükség volt a biztos fogalmazás- és írástudásra, továbbá a kiküldötteknek a jogi eljárás részleteivel is tisztában kellett lenniük. Mivel a káptalanok és a konventek a hiteleshelyi feladatokat, mindenek előtt természetesen az oklevéladást, pénzért végezték, ezért a hiteleshelyi munkába való bekapcsolódásnak - különösen a káptalanok esetében - anyagi indokai is lehettek.31 32 A gyakorlatban természetesen leginkább a munka mennyisége lehetett az, amely végül is meghatározta a hiteleshelyi kiküldöttek körét. Ha a káptalan vagy a konvent a nagy számú megbízást nem győzte minden szempontból megfelelő személyekkel teljesíteni, akkor valószínűleg olyanokat is bevont ezekbe az eljárásokba, akik nem mindenben feleltek meg az elvárásoknak. Ha a hiteleshelyek által elvégzendő külső eljárások mennyisége nem tette lehetővé, hogy minden esetben a hiteleshely egy tagja vegyen részt a munkában, akkor a káptalanok és a konventek a felügyeletük alá tartozó plébániák papságát is megbízhatták ilyen jellegű tevékenység ellátásával.33 A hiteleshelyi oklevelekbe a külső munkavégzésnek köszönhetően bekerült egyházi személyek az esetek többségében más forrásokban egyáltalán nem szerepelnek, ezért rájuk nézve a hiteleshelyi oklevelek jelentik a legfőbb és egyetlen forráshelyet. Megismerésük azért 31A középkori utazási viszonyokat és közbiztonságot figyelembe véve a külső hiteleshelyi munkavégzés igen fárasztó és cseppet sem biztonságos tevékenység volt, így azok az egyháziak, akik nem feltétlenül szorultak rá az ebből származó jövedelmekre - mert például jól jövedelmező stallumuk volt - igyekeztek kivonni magukat az ilyen jellegű megbízások alól. A káptalanokban az ilyen feladatok elvállalása leginkább a Köblös József által „szolgáló kanonoknak” nevezett egyszerű kanonokokra volt jellemző. KÖBLÖS, 1994. 79-80. p. 33 A plébánosok kijelölése esetén nem volt szükségszerű, hogy az adott plébánia a hiteleshely joghatósága alá tartozzon. A pécsi káptalan gyakorlatában például inkább az volt a legfőbb szempont, hogy a plébánia az ügyben szereplő birtok közelében legyen. KOSZTA, 1998. 109. p.
