Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - RECENZIÓK - Balogh Judit: Rácz István: Protestáns patronátus - Debrecen város kegyurasága
154 Egyháztörténeti Szemle 1/2 (2000) nya voltaképpen nem új, de annál időszerűbb. Azt a kérdést tekintve, hogy miként van jelen az egyház a város társadalmának életében, szintén sok a feltáratlan és megoldatlan probléma. Mivel a kérdés még egy-egy korszakra vonatkozóan is meglehetősen összetett, érdemes részeire bontva vizsgálni, a részproblémákat feldolgozni. Ezekhez a kutatásokhoz nyújt segítséget Rácz István könyve, amely úgy értekezik a patronátus, mégpedig a protestáns patroná- tus problematikájáról, hogy elsősorban megmarad a kegyuraság jog- történeti definíciója mellett. A kötet előszavában először a kegyúri jog mibenlétét tisztázza, illetve arra mutat rá, hogy mennyire nehezen értelmezhető az egyházjog kategóriái szerint az úgynevezett protestáns patronátus, hiszen a patronátus az egyházjog értelmezésében egyértelműen a katolikus egyházzal függ össze. Rácz István könyve éppen azt kívánja bemutatni, hogy Debrecen esetében legalábbis a patronátus kérdésében kontinuitás mutatható ki a reformáció idején is, azaz a város közössége marad a város kegyura, és lesz az hosszú időn át, minthogy a város lakossága túlnyomó többségét tekintve a 18. században is református maradt. A jogtörténeti szemlélet mindvégig jellemzője marad a munkának, noha a szerző maga ismeri el, hogy még ha de jure nem is volt értelmezhető a protestáns patronátus, de facto mégis erről kell beszélnünk, hiszen a Rácz István által vizsgált Debrecen esetében világosan kimutathatóak a kegyúri jogra jellemző elemek. A kérdés tárgyalását tovább nehezíti az a tény, hogy, mint azt a szerző megállapítja, „a patronátusi jogról, megszerzésének feltételeiről, gyakorlásának kritériumairól vagy éppen a megszűnéséről, egyetlen írott törvény sem született. Mindvégig szokásjog alapján gyakorolták, írott törvények legfeljebb az életben tartásáról szóltak.” így aztán sok esetben utólagos jogértelmezésekre hagyatkozhat az, aki a jog álláspontjára kíváncsi. A könyvből azonban kiderül, hogy akármiként is definiálta a későbbiekben a tételes jog mindazt, ami az egyházak és fenntartóik kapcsolatában zajlott, mindez egészen 1945-ig beletartozott abba a kérdéskörbe, amit kegyúri jogként tartunk számon. Továbbá a város mint közösség is egyháza kegyurának tekintette magát, mint azt a kötetben nagy számú és jól használható források közül több is megemlíti. Noha a kötet címe a protestáns patronátusra vonatkozik, Rácz István könyve átfogó képet nyújt Debrecen városának az egyházhoz illetve az egyházakhoz fűződő viszonyáról is. Ilymódon belehelyezi a protestáns patronátus problematikáját a város és vallása kontextusába, és az olvasó teljesebb képet kaphat Debrecen vallási viszonyairól és annak alakulásáról is, nem csupán a reformáció korára vonatkozóan, hanem a 16. századtól kezdődően egészen a 20. századig.
