Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - FORRÁSKÖZLÉSEK - Fazekas Csaba: Rimely Mihály pannonhalmi főapát a Batthyány-kormány oktatáspolitikájáról
Fazekas Csaba: Rimely Mihály pannonhalmi főapát 101 nem került újra szóba, csak november elején jelent meg Szász Károly- nak, az Eötvös szeptember végi távozását követően a vallás- és közoktatás ügyeit átvevő államtitkárnak egy rendelete.7 Ebben közölte, hogy „a haza háborús körülményeire tekintettel” átmenetileg felfüggesztik az említett rendeletben tervezett középiskolai reformot, azonban két pest-budai középiskolában bevezetik azt, méghozzá a piaristák közreműködésével, a tanári állásokat pedig nem az egyház, hanem nyílt pályázat útján a minisztérium töltötte volna be. A rendelet kihangsúlyozta továbbá, hogy a vallásoktatást kiveszik a tanrendből („ezen oktatás kiszabott rendes közleckék idején kívüli órában kell lennie”), s azt mindenki saját felekezete lelkészétől kapja, a vasár- és ünnepnapokat leszámítva templomba menetelre senki nem kényszeríthető. A püspöki kar augusztusban az elemi oktatással — különösen a nyilvánosság előtt — nem foglalkozott, a polgári átalakulásnak az iskolarendszerre gyakorolt hatását azonban egységesen és élesen ítélte el a középiskolák tervezett átalakításával kapcsolatban. Leszögezték például, hogy március óta a kormányzat valamennyi intézkedése nemhogy védte volna az egyházi iskolákat, „hanem inkább azon nyílt célzat vala észrevehető, hogy reformok tervezete mellett azok katolikus egyházi s vallásfelekezeti jellemöktől megfosztatván neutrális vagyis státus iskolákká átalakíttassanak”, továbbá kemény szavakkal ítélték el a kormányzat törvény- ellenesnek, diszkriminatívnak, nemcsak az egyház- és a vallás, hanem valamennyi tisztes honpolgár elleni támadásnak minősített lépését.8 Szász Károly államtitkár december 9-én kelt válaszában hasonló határozottsággal utasította vissza a püspöki kar vádjait. Levelében szembehelyezkedett — az állam-egyház elválasztás jelszava mögé hamisan bújó — egyházi kiváltság- és pozícióvédés stratégiájával, valamint elkötelezte magát a hatályos törvények és országgyűlési határozatok illetve az Eötvös-féle rendelkezések következetes megvalósítása mellett. Például így írt: „akármelyik minisztériumnak teendőiben iránytűje nem más lehet, mint a törvény, s nemzetnek az országgyűlésében nyilatkozó akarata. Ezt igyekezte s fogja ezután is folyvást követni igyekezni a kultuszminisztérium is, és ha meg lesz győződve, hogy intézkedései az 7 Közlöny, 1848. 146. sz. (november 3.) 709. p. Megjegyzés: Bár október elején a már megfogyatkozott Batthyány-kormány végleg lemondott, közleményünk címében azért utaltunk a kabinetre, mert az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) októbertől december végéig foganatosított rendelkezései lényegében csak az eötvösi tervezetek folytatásainak, újra életbe léptetése kísérleteinek számítottak. 8 Az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz intézett „a magyarhoni püspöki kar” aláírással ellátott tiltakozás egykorúan megjelent: Religio és Nevelés, 1848. II. 69. sz. (december 7.) 536—539. p'. Újabban közölte: ELMER ISTVÁN (sajtó alá rend.): A haza, az egyház és a trón érdekében. A magyar katolikus egyház 1848—1849-ben. Bp., 1999. 133-135. p.
