Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - FORRÁSKÖZLÉSEK - Fazekas Csaba: Rimely Mihály pannonhalmi főapát a Batthyány-kormány oktatáspolitikájáról
102 Egyháztörténeti Szemle 1/2 (2000) országgyűlésének nézeteivel egybehangzanak, könnyen és örömest nélkülözi a magyarhoni püspöki kar egyébiránt nagyra becsült helybenhagyását. Márpedig kétségtelennek tartja ezen minisztérium, hogy az országgyűlésének az oskolák valláshozi viszonyairól nyilvánított nézetei még többre is jogosították volna annál, amivel a magyarhoni püspöki karnak visszatetszését magára vonta.”9 A püspöki kar tagjának számító Rimely Mihály „eszmélkedései”-n pontosan tükröződik a főpapok novemberi nyilatkozatának gondolatmenete. Ugyanakkor a középiskolai reform kérdésébe egyrészt újra tudatosan bekapcsolja az elemi iskolák ügyét, felidézve a „közös iskolák” augusztusi képviselőházi vitájában elhangzott liberális érveket, másrészt pedig az egész problémakört magasabb, elméleti síkra emelte. Gondolatai összességükben a katolikus egyház oktatási („ideológiai”) monopóliumát védeni hivatott konzervatív felfogásának kristálytiszta formába öntése. Mindennek érdekességét az adja, hogy éppen világos megfogalmazásai mutatják meg az 1848 tavaszán hatalomra került liberálisok értelmezésével szemben mutatkozó alapvető és lényegében össze nem egyeztethető ellentmondásait. Például abban a tekintetben, hogy Rimely szerint is az államnak gondoskodnia kell polgárai vallásosságáról (szemben a polgári felfogással, mely az emberek magánügyének tekinti az Isten-hittel kapcsolatos magatartását), katolikus értelmezés szerint az oktatásban a vallásos nevelés az elsődleges, minden más csak ezt követheti (ellentétben a liberális értelmezéssel, mely az iskolában elsajátítandó elméleti és gyakorlati ismeret-anyagra, nem pedig annak felekezeti vonatkozásaira helyezi a hangsúlyt) stb. Rimely ki is mondta, hogy szerinte a népnevelés alapvető feladata nem a világi tudományok, hanem a vallásosság elsajátíttatása. Ebből következett nála, hogy a tanárok kiválasztásában sem a szaktudományos jártasságot, hanem a felekezeti elkötelezettséget állította első helyre. Bizonyos kijelentései meghökkentőek (például amikor a kormány és a törvényhozás közös iskolák iránti erőfeszítéseit azért utasította el, mert — mint mondta — a katolikus iskolák mindig is nyitottak voltak mindenki előtt, vagyis „közösének számítottak), és a szöveg mellé utóbb iktatott széljegyzetekkel együtt azt tükrözik, hogy Rimely készült a nyilvánosság elé lépni ünnepélyes tiltakozásával, az „eszmélkedéseket” bizonyára saját szerzetesrendje tiltakozó nyilatkozata egyik alapszövegének is szánta. A közvélemény meggyőzését, megnyerését szolgálták a liberálisoknak tulajdonított következetlenségek (például hogy szembeállította az eötvösi rende9 Az OHB Szász Károly által írt válasza: Magyar Országos Levéltár. H 2. (= A Miniszterelnökség, az Országos Honvédelmi Bizottmány és a Kormányzóelnökség iratai.) 5419/1848. sz.
