Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - FORRÁSKÖZLÉSEK - Fazekas Csaba: Rimely Mihály pannonhalmi főapát a Batthyány-kormány oktatáspolitikájáról
100 Egyháztörténeti Szemle 1/2 (2000) következetes felszámolását, utóbbi — az éleződő bel- és külpolitikai helyzetben, önvédelmi háború küszöbén — a társadalmi békesség fenntartását, így az egyházak bizalmának megnyerését jelentette.) Az országgyűlési képviselők többsége túlzott engedékenységgel vádolta Eötvös iskolai tervezetét az egyházi (elsősorban katolikus egyházi) befolyás felszámolásában, míg a főpapok az oktatási rendszer legapróbb reformját vagy módosítási kísérletét is frontális támadásként, üldözésként, vagy legalábbis az egyházi belügyekbe való durva állami beavatkozásként értékeltek. A képviselőházban 1848 augusztus elején több mint egy hétig heves vitatkozások tárgyát képezte az ún. „közös iskolák” kérdése. A felvilágosult abszolutizmus rendszerében gyökerező oktatáspolitikai modell lényege az volt, hogy megszüntetik az iskolák felekezeti jellegét, egy-egy településen pedig a különböző egyházi közösségek közös intézményeket hoznak létre, mivel a tantárgyak túlnyomó többsége nem felekezeti jellegű. (A hittant természetesen mindenki felekezete lelkészétől tanulhatja.) A közös iskolák rendszerének, mint célnak a megvalósításában a képviselők lényegében nem is hangoztattak eltérő meggyőződéseket, abban a kérdésben azonban, hogy a közös iskolákat kötelező vagy megengedő jelleggel vezessék-e be (vagyis az állam finanszírozza-e az egyházi iskolák működését), már nagyon is megoszlottak a vélemények. A képviselőház először leszavazta Eötvöst, és a radikálisabb változatot fogadta el, majd a kormányzat presztízsvesztését azzal küszöbölték ki, hogy nem kis politikai manőverekkel (újra szavaztatással, Eötvös és több miniszter lemondási szándékának „lebegtetésével” stb.) mégis az eredeti változat mellé állították a többséget. A felsőház azonban — nem kis részben a püspöki kar merev tiltakozása hatására — levetette napirendről a kérdést, így nem is lett belőle törvény. Eötvös József ugyan a közös iskolák rendszerének fokozatos bevezetése mellett érvelt (elvi és gyakorlati okokból), de az egyházi intézmények közös iskolákkal történő felváltásának szükségességét nagyon is következetesen képviselte.5 Augusztus 24-én adta ki például a középiskolai oktatással kapcsolatos rendeletét, mely már bevezetésében is „gyökeres reform” bevezetésének szükségességéről ejtett szót, szaktárgyi rendszer kialakítását és egyértelműen a közös iskola rendszerét preferálta.6 Szeptember mozgalmas eseményei közepette a reform 5 Eötvös liberális katolicizmusáról legutóbb alaposan: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS: Eötvös: a nyugat-keleti liberális. In: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS: Törzsi fogalmak. II. köt. Bp., 1999. (East-European Non-Fiction) 9—144. p.; küln. 136—141. p. Vö. még BARCZA JÓZSEF: Eötvös József valláspolitikájáról. In: Egyháztörténeti Szemle, 2000. 1. sz. 129-141. p. 6 Ld. 11. sz. jegyz.
