Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Katona Csaba: A bencés rend mint fürdőtulajdonos az 1860-70-es években
68 Egyháztörténeti Szemle 1/2 (2000) [...] a legnehezebb feladat [...] az országgyűlésnek jutott: mely hazánk javát s boldogságát a fegyveres erő és hatalom ellenében csupán a jogosság erkölcsi fegyverével védheti.”57 58 A „roppant néptömeg” lelkes éljenzéssel fogadta Ghyczy szavait, hitet téve az országgyűlés mellett. A fáklyás felvonulás mégsem alakult egyértelműen aktuálpolitikai tüntetéssé, bár tartalmát tekintve felért azzal, ami még a lap visszafogott tudósításából is kiderül. Az összegyűltek Kisfaludy Sándor szobrához vonultak, ahol előbb az író Rózsaági Antal a költőről emlékezett meg, majd a magyar nemességet méltatta annak kapcsán, hogy 1848-ban önként mondott le privilégiumairól. Másnap gróf Pálffy József tihanyi hajókázást rendezett „a vendégek felsőbb köre” számára. Tihanyban Rimely Mihály és Fink Jusztini- án perjel fogadta a vendégeket, akik megtekintették az apátságot, majd a visszhanghoz vonultak. A politika ezúttal sem hagyta érintetlenül a látszólag ártalmatlan programot: „Több tréfás és élezés mondatokat kiáltozván az a végre megjelenni szokott gyerkőezék által [...] Garibaldi kiáltozatása közben, egy valaki igy kérdezte volna a gyermeket: „Öcsém! Tudod e ki az a Garibaldi” Következőleg felelt a kérdezett. Azt jobban tudja főnagyságtok, mint én, — én csak annyit tudok róla, hogy igen derék és hires magyar ember.”68 Újabb pár nap elteltével, 14-én ismét olyan eseményre került sor, amely az adott év ellentmondásait világítja meg. Egy aznap este megtartott „halászestély” után a résztvevők Rózsaági Antal vezetésével Rimely főapát ablakához vonultak, ahol Rózsaági a bencés rendet magasztaló beszéddel fordult Rimelyhez.59 Ugyanaz a Rózsaági Antal, aki néhány nappal korábban egyik vezető résztvevője volt a Ghyczyt ünneplő és ’48-at éltető felvonulóknak. Rimely főapát megköszönte Rózsaáginak a rendet magasztaló szavait, majd aludni tért, abban azonban nem lehetnek kétségeink, hogy álma nem volt nyugodt. Az ilyen és hasonló jellegű események sűrűn borzolták a kedélyeket a felújításra szoruló fürdőn, azonban ahogy elfojtásukra nem történt — nem is történhetett — kísérlet, úgy az irányban sem történtek lépések, hogy a fürdőlétesítményeket korszerűbbé tegyék. Ehhez szükség volt Simon Zsigmond és Kruesz Krizosztom fellépésére. 57 Uo. 45. p. 58 Hírharang. In: Balaton-Füredi Napló, 1861/7. 52. p. 59 Uo. 53. p.
