Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Katona Csaba: A bencés rend mint fürdőtulajdonos az 1860-70-es években
Katona Csaba: A bencés rend mint fürdőtulajdonos 69 Simon Zsigmond tihanyi apátságának mérlege A Győri Közlöny egy karcos humorú tudósítója az 1860-as évek elején ekképp kezdte füredi tudósítását: „Életrendünk egyformaságát a szeszélyes idő változtatja meg néha, midőn hulló könnyei által szobánkba kényszerít, s alkalmat nyújt a halandóra áltáljában, az üdülőkre pedig kiválóan hasznos „magába térésre!” A keresztény egyháztól üdvözítőnek hirdetett e „magába szállási alkalmak” unalmasak ugyan, és sétálási csarnokok, társalgási s olvasó termek által akadályozhatok, s egyebütt a korral haladó fürdőkben gátoltatnak is, de a mi igazgatóságunk sokkal emberiebb, semhogy a természet rende ellen működve, még az üdvözülésre előkészítő egyetlen módot is elmesterkéljeü! [...] Igaz, hogy e „szűk világ” gyönyörű s minden pontján a Balatonnak színekben változatos és mozgásban nyughatatlan vize, s az örökké tiszta levegő által — üdítő, sőt megengedem, hogy maga a gyüpontoni sürgés-forgás a „látásra” jöttek előtt kedves is: de azokra, kik hosszabb élvezésére utalvák, — unalmas!”60 Az idézet csupán egy példa a sok közül. Mielőtt Simon elfoglalta volna a tihanyi apáti széket, nem csupán a fürdő árait, de szolgáltatásait is számos kritika érte — többé-kevésbé nem is alaptalanul. Az addigi beruházások — ha voltak egyáltalán — szinte kizárólag csak a karbantartást szolgálták. Simon tihanyi apátsága idején viszont olyan fejlesztésekre került sor, amelyeket nem a szükség, hanem az előrelépés dicséretre méltó szándéka diktált. Egyebek mellett (pl. a „déli vasút” Siófokot is érintő vonalának kiépítése) ennek következménye is, hogy az 1860-as évek közepétől erőteljesen növekedett Füred vendégeinek a száma. 1865-ben a fürdőhely fejlődésének új szakasza vette kezdetét, amely a vendégek által korábban oly sokat hiányolt61 gyógyterem 1879-es létrehozásával tekinthető lezártnak. Fü60 SZ. M.:Utiképek. In: Győri Közlöny, 1861/67. 266. p. Közli: GERENCSÉR MIKLÓS: Új- donászi ódonságok Veszprém Vármegyéről 1857—61-ből. Pápa, 1997. 73—74. p. 61 Jellemző, hogy a gyógyterem hiányáról az első fennmaradt bejegyzés az 1830-as és 1840-es évek fordulóján vezetett „Panaszok, javítások, szépítések, javaslatok jegyzőkönyve” lapjain maradt fenn. Ez nagyjából a ma is használatos panaszkönyveknek megfelelő füzet volt, ahova azonban a vendégek panaszaik mellett jobbító szándékú javaslataikat is bejegyezhették. A „panaszkönyv” az 1950-es évek során sajnos ismeretlen helyre került, tartalmának rekonstruálása az azt megelőző időkben készült tanulmányok révén lehetséges: „A társaságos élet, könnyebb esmerkedés, napközi folytonos mulatozás, estvéli tánczvigalmaknak [...] mindenkoron s kényelmesen lehető eszközlése tekintetében egy s az évről-évre nevekedő vendégek számához, illetőleg nagy és díszes társasági teremnek — a bártfai igen célszerű hason épületnek mintájára —, melynek egyik oldalán az ebédlő, más oldalán pedig a billiárd, dohányzó és cukrászati szobák vágynak szerkesztve, mielőbbi építtetésének alig halaszthatónak vélem.” DADAY ANDRÁS: A régi Balatonfüredről. II. In:
