Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)

2000 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sarnyai Csaba Máté: Kényszer és/vagy kompromisszum?

Egyháztörténeti Szemle 1/2 (2000)

31

egyházi és világi közvélemény, illetve az utókor néhány sokat idézett interpretálója — látta a megszülető modern magyar polgári törvények és az állam illetve a katolikus egyház viszonyát.

Elemzésünk során végigtekintjük a XIII. te. megszületésének folyamatát, majd megvizsgálunk néhány ismert, jellemző választ arra az újból és újból felvetődő kérdésre, hogy beleegyezett-e, beleegyezhetett-e a klérus — hisz ez is vita tárgya a korszakban — a dézsmáról való lemondásba. Utóbb a lemondás lehetséges okait elemezzük. Ennek során végigtekintjük a tizedre vonatkozó — a reformkoron végighúzódó — vitát, melynek leglátványosabb küzdőtere az országgyűlés volt. Eközben tá- gabb történeti és elvi közegbe helyezzük az egyházi tized könnyítése, és eltörlése kapcsán felmerült érveket és ellenérveket, amelyek a tized 1848. március 18-i feladásának értékelése szempontjából is igen fontosak. Egyben arra is rá szeretnénk mutatni, hogy az e napon lezajlott eseménysor csupán egy hosszabb történeti folyamat felgyorsult végjátéka volt. Munkánkhoz az országgyűlési naplók és a korabeli sajtó mellett néhány ide vonatkozó jeles történeti munkát, illetve levéltári forrást is felhasználunk. Utóbbiakat a szakirodalom eleddig nem, vagy csak részben ismertette és dolgozta fel.

1. A XIII. te. megszületésének lépései 1848. március 18-án

Először azt nézzük meg, hogyan zajlott a lemondás a törvényhozásban március 18-án. Ehhez — követvén az események menetét — előbb az alsótábla 78. ülésén történteket tekintjük át.2 A délután fél ötkor kezdődő ülésen Schneé László Heves vármegye ellenzéki küldötte vetette fel a papi tized ügyét. Már az sem egyértelmű, milyen módon tette ezt. Egyes lapok szerint csupán érintőlegesen hozta szóba, „hogy a papi tized iránt is intézkedni kellene”.3 Másutt az jelent meg, hogy Schneé kifejezetten ajánlotta a tized megszüntetését.4 A szepesi követek megyéjükhöz írt jelentésükben úgy nyilatkoztak, hogy a dézsmát a hevesi követe indítványára törölték el.5 Érdemes megjegyeznünk, hogy a korabeli katolikus sajtó ezt a kezdeti lépést nem említi.6 Beszámolóját azon a ponton kezdi, hogy Daróczy Zsigmond pécsi káptalani követ mintegy spontán fellelkesültségében káptalanja részéről a tized2 Ebben elsősorban használtuk: VARGA JÁNOS: A jobbágyfelszabadítás 1848-ban. Bp., 1971. (továbbiakban: VARGA, 1971.) 154—164. p.

3 Ld. Pesti Hirlap, 1848. március 22.

4 Ld. Budapesti Hiradó, 1848. március 19.

5 VARGA, 1971. 154. p.

6 Religió és Nevelés, 1848. I. köt. 190. p.