Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)

2000 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sarnyai Csaba Máté: Kényszer és/vagy kompromisszum?

32 Sarnyai Csaba Máté: Kényszer és/vagy kompromisszum? ről „egészen lemond”.7 A felindulás okául a Religió és Nevelés azt neve­zi meg, hogy : „Kossuth L úr, mikép a ‘Nemz. Újs[ág]! írja ‘bizodalom- ra szólítá fel a rendeket, a ministerium és egymás iránt, ‘s az utóbbi­nál fogva azt indítványozván, hogy mig e’ jelen országgyűlés tart, ad­dig megyei, városi és káptalani követek egyenlő szavazattal bírjanak...’ Melly bizalmat az egyházi rend nem késett, a’ haza iránti lángoló szere­tet sugallta legnagyobb, mert az egész honra kiterjedő áldozatával vi­szonozni”.8 Ezt követi a későbbi katolikus történetírás egyik jellemző álláspontja is.9 Az alsótáblán lezajlottakra a korszak két fontos forrása, Hám Já­nos későbbi esztergomi érsek, illetve Fogarassy Mihály skodári püs­pök emlékirata is utal. Hám szerint a rendi gyűlésen „felszólították a papságot, hogy mondjon le önként a tizedről, hogyha óhajt egyéb java­dalmainak birtokában maradni és más kedvezmények részesévé vál­ni”.10 11 Fogarassy az 1847—48-as országgyűlés alatti püspöki tanácskoz- mányokról írt emlékiratában ugyancsak azt említi, hogy az egyháziak „némelly követektől a papi tizedrőli önkénytes lemondásra fölszólíttat- tak”11 és ezt elfogadták, mivel remélték, hogy egyfelől így a politikai át­alakulást békés mederben tudják tartani, másfelől attól tartottak, hogy a „papi tized ellentmondásaik dacára is el fog töröltetni”.12 Már a javaslat felvetésének körülményei is vitatottak. Itt is kitetszik, hogy az események ismertetése mögött kezdettől elvi értékelés húzódott meg. A dolgozat ezen részében azonban — a lehetőségekhez képest — a tör­téntek áttekintésére törekszünk. Az mindenesetre több forrás alapján is nyilvánvaló, hogy az egyháziak közül a már korábban is említett Daróczy Zsigmond az, aki a pécsi káptalan részéről elsőként, örökre és a legcsekélyebb kárpótlás igénye nélkül mondott le a tizedről.13 Őt kö­vette néhány küldött, majd végül az alsótáblán helyet foglaló vala­mennyi káptalani képviselő együttes közfelkiáltással való hozzájárulá­sa. Az alsótábla világi követei nevében Szentkirályi Móricz köszönte 7 Uo. 8 Uo. 9 MESZLÉNY1 ANTAL: A magyar katholikus egyház és az állam 1848—49-ben. Bp., 1928. (továbbiakban: MESZLÉNYI, 1928.) 64. p. 10 SCHEFFLER JÁNOS: Hám János emlékiratai 1848—49-ből. Bp., 1928. (továbbiak­ban: SCHEFFLER, 1928.) 40. p. 11 Itt Fogarassy elsősorban Kossuthra gondolhatott, ld. erről alább. 12 [FOGARASSY MIHÁLY:] Emlékirat az 1847—48-iki országgyűlés alatt tartott püspöki tanácskozmányokról (egy résztvevőtől). Pest, 1848. (továbbiakban: FOGARASSY, 1848.) 31. p. 13 Pressburger Zeitung, 1848. március 20. Idézi: VARGA, 1971. 155. p. ill. Religió és Nevelés, 1848. I. köt. 190. p.

Next

/
Thumbnails
Contents