Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)

2000 / 1. szám - RECENZIÓK - Fazekas Csaba: Zakar Péter: A magyar hadsereg tábori lelkészei 1848-49-ben

174

Egyháztörtcneti Szemle 1/1 (2000)

tábori lelkészek ügyét kedvezőtlenül érintette a történetírást különbözőképpen, de minduntalan beárnyékoló politikai háttér. A „paphonvédek albumát” az 1890-es években sajtó alá rendező Ambrus József munkája óhatatlanul állásfoglalásnak tűnt az egyházpolitikai viták előkészületeinek illetve a katolikus autonómia mozgalom újra aktuálissá válása idején. De 1918 előtt legalább ez a kötet megszülethetett, mert az egyháztörténetírást 1945 előtt és után jellemző - ellenkező előjelű - pártosság egy dologban biztosan megegyezett: a tábori lelkipásztorkodással egyszerűen nem nagyon tudott mit kezdeni, és néhány - pl. a Katolikus Szemlében illetve a Protestáns Szemlében megjelent - közleményen kívül nem is foglalkoztak a témával. A Horthy-korszakban született méltatások - melyeket elsősorban Mesz- lényi Antal 1928-as monográfiája* 3 fémjelez - viszolyogtak a tábori lelkészek jelentős részének liberális katolicizmusától, a hivatalos egyházi állásponttal nehezen összeférő demokratikus felfogásuktól. (A két világháború közötti magyar katolikus egyházban mindennek nagyon erősek voltak az egyik fő elhatárolódási pontnak számító 1918- as Papi Tanács „áthallásai”.'1) A kommunista hatalomátvétellel a magyar történetírásban egyedülálló túlhatalmat kapott Andics Erzsébet pedig - valamint sztálinista, marxista majd marxizáló epigonjai - számára pedig az nem fért sehogy sem a képbe, hogy a 48-as honvédsereghez az egyik aktuális fő ellenség, a „klerikális reakció” képviselői is szép számmal csatlakoztak/

Az 1989-90-es rendszerváltás a történeti szintézisek számára nemcsak azt a hátteret teremtette meg, hogy immáron a különböző álláspontok egyszerre is nyilvánosságot kaphatnak, hanem óriási lehetőséget is teremtett a negyvennyolcas egyháztörténetírás számára: azt, hogy kilépjen a korábbi - (egyház)politikai szándékoktól determinált - viták mókuskerekéből. Zakar Péter munkája minden fejezetében kimondatlanul is jelzi, hogy ideje túllépnünk azon a meddő vitán, mely az egyházak (különösen a római katolikus egyház) egészének a

"AMBRUS JÓZSEF: Az 1848 és 1849-ik évi szabadságharezban részt vett római és görög katolikus paphonvédek albuma. Nagykikinda, 1892.

3MESZLÉNYI ANTAL: A magyar katholikus egyház és az állam 1848/49-ben. Bp., 1928. (Szent István könyvek, 58.)

Meszlényi ezt - amúgy is több helyen inkább az egyház érdekeit védő publicisztikai megfogalmazásai mellett - egyértelművé is tette. Uo. 48. p.

JE téren meghatározó jelentőségű lett: ANDICS ERZSÉBET: Az egyházi reakció 1848-1849-ben. Bp., 1949.