Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - RECENZIÓK - Fazekas Csaba: Zakar Péter: A magyar hadsereg tábori lelkészei 1848-49-ben
Recenziók 175 magyar ügyhöz való viszonyát akarta definiálni. 1945 után nyilvánvaló vaskos hiba, sőt Klió ellen elkövetett bűn volt egy emberként és gonosz ellenségként láttatni a klérust, de súlyosan kifogásolható az a - hol a liberális értelmezésekkel hol a marxistákkal, hol mindkettővel szembeszálló - egyházi történetírói álláspont is, mely a fő csapásirányt szinte csak a hazafiatlanság vádjának visszautasításában és az ellenkezője szuggesztív ismétlésében jelölte meg, esetenként ott is pozitívumként láttatva az egyházi magatartást, ahol az csak a tények elé görbe tükröt tartva volt lehetséges. A tábori lelkészekkel kapcsolatban pedig e könyv a szerző azon szándékát sugallja, hogy egyszerre kívánta felvillantani az érintett személyek életrajzi sajátosságait, illetve (ezúttal sokkal inkább) az általánosságok megragadását, a honvédsereg tábori lelkipásztorkodása, mint jelenség leírását tekintette feladatának. (Néhány személyiségük ugyanis kapott már a - néha nagyon is szelektív - történelmi emlékezettől megfelelő méltatást, például az 1853-ban kivégzett Gasparich Kilit, a „branyiszkói hős” Erdősi Imre, - a „Mint oldott kéve” c. regényből illetve filmből ismertebb - Mednyánszky Cézár stb. De magáról a tábori lelkészet intézményéről, az abban részt vevő kevésbé „neves” egyháziakról, tevékenységükről, felfogásukról, társadalmi-politikai körülményeikről még alig-alig.) A valódi történeti kérdésfeltevés szándékát, valamint a következtetést nem előre megfogalmazó, épp ezért az egyházra nézve negatív hangsúlyok kimondását is vállaló történetírói magatartást a kötet előszavát jegyző Ladocsi Gáspár tábori püspök is felismerte és pozitívan méltatta: „sokan szemére hányták az akkori katolikus klérusnak, hogy nem állt oda hivatalosan és egyértelműen a szabadságharc ügye mellé. A tényeket tekintve ez a számonkérés igaznak bizonyul, de az okokat ismerve elgondolkodtatásra kényszerít.” (7. p.) Bizony el is gondolkodtat, és önmagában arra sarkall, hogy az egyes 48-as magatartásminták mögött egyéni sorsokat, ambíciókat, élethelyzeteket, a „nagy év” világfelforgató fordulataira való magánemberi reakciókat keressünk. Valami hasonló kíváncsiság vezethette - a feltáratlanság- ból fakadó kihívás mellett - Zakar Pétert is a témaválasztáskor. Az egyháztörténet és a hadtörténet határterületén egyensúlyozó kérdéskör ugyanis túlmutat önmagán: a tábori lelkipásztorkodás viszonyain keresztül egyszerre tanulmányozhatóvá válnak a 48-as magyar polgári átalakulás sajátos (egyházi vonatkozású) lenyomatai illetve a nemzeti önrendelkezésért folytatott háború magyar hadseregének egyes
